Tűz van, menekülni kéne - mondta zavartan a parancsnok. - Neglizsében?!

Rég volt ilyen izgatott a férfi. A tűzoltók a mama házánál álltak, oltottak egy lakásnál, a drága mama ajtaján dörömböltek, hogy tűz van, meneküljön. A férfi segített, kulcs volt nála, azzal ajtót nyitott. Guggoljon le, a láng felül kicsaphat, szóltak rá a tűzoltók, de láng nem jött, csak kevéske füst, s áradó zeneszó. A mama ágyon fekve, szemén-arcán pakolással Vivaldit hallgatott. Kik maguk, s mit akarnak, szólt akkor a mama. Szemet nem nyitott, nem telt el még a pakolásra szánt idő, de a bakancsok kopogásából érezte, idegenek érkeztek. Jól van?, kérdezte tőle a parancsnok, s idegességében a bajszát harapdálta s tépkedte. Köszönöm érdeklődését, felelte a mama, elhallgatva vacakoló vérnyomását.

Tűz van, menekülni kéne, mondta a parancsnok, zavarát leplezve szájára lógó bajuszát simogatta. Most? Mit képzel?, kérdezte elhűlten a mama. Én utcára, ha nem sminkeltem magam és neglizsében ki nem megyek!

Múlt közben az életveszély. Friss levegő áradt az ablakokon, a parancsnok kezét keresztbe vetve nézte, ahogyan a mama a pakolásokat kimért mozdulatokkal leszedi arcáról. Az ajtót maga mögött szemérmesen becsukva zuhanyozott, hajat szárított, arcot, szemet festett, s ajkat rúzsozott is. Majd, sokáig válogatva a ruhái s cipői között, felöltözött, kölnit szórt a sáljára, blúzára, utolsót igazított a frizuráján, s a parancsnokra kacsintott, remélem, nem várakoztattam meg. Dehogy, felelte a parancsnok, kinek már nemcsak a bajsza, a térde is remegett. Tanulja meg, fiatalember, mondta akkor még a drága mama, igazi nő, ha teheti, délelőtt nem mutatkozik, de ha igen, akkor legyen tiptop. Ezt üzenem a feleségének is. Nincs feleségem, vallotta be pirulva a parancsnok, és érezte, szabadságra kell mennie, mert vagy megőrült, vagy meg fog őrülni. A jelenetet nézte a férfi is, ki tehetetlenségében csak a vállát rángatta, hogy mit tegyek, ilyen a mama! S ha nem látták, újabb nyugtatót s vérnyomáscsökkentőt kapott be, hogy mire a tűzoltóparancsnok együttérzőn a vállára tette a kezét, hogy uram, nekünk sem mindig jó, de magának se könnyű, a mondaton már csak mosolyogni tudott.

Legközelebb, amikor a mamánál járt, az rosszkedvű volt, sápadt, s karikás szemű. Mama, mi a baj, tudakolta a férfi. Sok is, három napja nem alszom, felelte a drága mama. Nem panaszként mondta, csak úgy tényként. Mama, annyi jó altató van, miért nem veszel be egy szemet? A mama elkerekítette a szemét. Altatót? Normális vagy, csak nem képzeled, hogy most, százegy évesen fogok rászokni?