Guba Zoltán: Ródlizni jó!

Szánkót vett karácsonyra a gyereknek a férfi. De nem ám valami fából kreált, háttámlás vackot, mit csak húzni lehet, a gyerek derékszögben ül, s csak nyafog, hogy apuci, menjünk haza, fázom. Nem, komoly ember ilyet nem tesz. A férfi strapabíró, fémvázas szánkót vett, olyat, mi nehéz, erős, és generációkat szolgál ki.

Család-otthonGuba Zoltán2016. 01. 28. csütörtök2016. 01. 28.
Guba Zoltán: Ródlizni jó!

Jól mutatott az a szánkó a fa alatt, csillogott-villogott, a férfinak már a szobában kedve lett volna ráülni.

A gyerek? Csalódottan mondta, apuci, hát nincs is hó. Majd lesz, s akkor olyat csúszunk, arra még nagyapa korodban is emlékezni fogsz, jövendölte a férfi. Apuci, kérdezte a fiúcska hangját sírósra váltva, s mikor lesz hó? Hamarost! Előbb, mint azt hinnéd, felelte, bár érződött a hangján, ebben ő sem egészen biztos.

Hanem férfi, kiváltképp, ha apa is, hazugságban nem maradhat: a január eleji tél meghozta a remélt hót. Öltözz, kipróbáljuk, kiáltotta izgatottan a férfi, s téli holmikat keresett. Csodálkozott, hogy a síruhája, mi négy éve még lötyögött rajta, sehogy nem akar összeérni, a cipzár megállt deréktájon, de csak legyintett. Végül is nincs olyan hideg, s nem is divatbemutatóra megyünk. Rég ült már szánkón, izgult is talán. Picit ivott is, csak rövidet, hidegben nem kívánta a szervezete a sört, azután bátran megindultak. Egy közeli, még az övékénél is meredekebb utcát kerestek.

Az út két oldalán autók parkoltak, de jó kétszánkónyi hely azért akadt középen. Induljunk, mondta a férfi.

A gyerek kissé bizalmatlan volt, fejet rázott, hogy apuci, tiéd az első út. Jó, felelte a férfi, gyáva népnek nincs hazája, s felpattant a szánra. Lendületet vett, és csúszott. A szánkózás olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni, gondolta a férfi. Ebben csalódnia kellett, lábával fékezgetett, de nem lassult. Még attól sem, hogy parkoló autókat húzott és koccantott meg. Ő csak gyorsult. Ült a szánon, mint majom a köszörűkövön, a lejtő végén lévő telken kerítést szakított be, majd egy ajtót is betört. Keresztülcsúszott az előszobán, a konyhában landolt.

Fiam, rég láttalak, mit keresel itt, kérdezte Rózsika néni, aki 88 éves kora ellenére ijedős típus. Gondoltam, benézek, lódította a férfi. Van kis forralt borom, megkóstolod, kérdezte Rózsika néni. Ja, felelte a férfi kurtán, s első ijedelmére megivott egy kancsóval. Nyugalom, az ajtót megjavíttatom, búcsúzott, és sietett, várta a fia. Ez egészen jó buli volt! Anyádnak egy szót se, megígéred, kérdezte a férfi. Persze, felelte a fiú. 

A szánkó azóta a garázsban áll.Ugye mindent a csúcson kell abbahagyni.

Ezek is érdekelhetnek