Guba Zoltán: Örök mosoly

Ne már, mondta asszonykája, úgy festesz benne, mint egy csöves, komoly ember ilyet fel nem tesz. S csináltatott a férfi intelligens szemüveget is: ha alul kukucskált rajta, olvasott, ha felül, messzire is látott. Jó volt ez a szemüveg, egyetlen baj volt vele, a férfi nem tudta megszokni. Titkon maradt a szigetelőszalagos szemüveg, amit sajnos sosem talált.

Így esett, a férfi boltba ment, ami nem volt ismert terep a számára, asszonykáját egyszerűen idegesítette az ő jelenléte. Hanem a szükség törvényt bont, elfogyott a férfi fogkrémje. Bizonytalanul mozgott a pultok között. Úgy fél órája tekergett ide-oda lankadatlan lendülettel, mire meglelte a fogpasztás részleget. Szemét résnyire szűkítve, hunyorított a termékekre. Kiválasztotta a legdrágábbat, a fog nem tréfa, arra ügyelni kell.

Otthon lelkesen kente a krémet a kefére és sikálta a fogát. Íze, illata jó volt, de nem habzott, az ember biccentett, ez az új divat, mit ki nem találnak. Kissé zavarta, hogy a fogaiba, közé fogkrém szorult, kipiszkálta. S az sem volt kellemes, hogy a krém miatt egész nap vigyorgott, mint akinek ötöse van a lottón. Reggel csodálkozott újfent, hogy a fogkeféje megkötött, mint a beton, de forró vízzel újjávarázsolta. Ismét fogat sikecolt, fogak közül krémmaradékot piszkált, és vigyorgott egész nap. Hanem harmadnap fordulat történt: ahogy az ágyában forgolódott, ráfeküdt a keresett szemüvegére. Felvillanyozódva a fürdőbe osont, fogkrémet vizsgált. Az ismert márkanév alatt apró, félhangyányi méretben németül olvashatta: a legerősebb fogsorrögzítő. A férfi a krémet földhöz vágta, csúnyát is szólt, az asszonykája ébredezve kérdezte, mi baj van, szívem. Ugyan, felelte a férfi, a baj nem itt kezdődik, csak kicsit előrehaladtam az idővel, aludj jól, álmodj szépeket.