Ugyan ki megy el takarítónak?... Ez pont nem az a szakma, amit ész nélkül lehet végezni!

Már ha találunk takarítót, ugyanis manapság több mint ötezer állás betöltetlen – állítja a szakmai szövetség elnöke. Az alacsony bérek és a munka rossz megítélése is oka e helyzetnek. Sok kétkezi dolgozó ment el külföldre, ahol a hazai órabérek dupláját-tripláját is megkeresik. Takarítók amúgy vannak, nem is kevesen, csak inkább a magánszférát választják az irodai, iskolai, intézményi minimálbéres foglalkoztatás helyett.

Andrea a főváros környékén él, főállása mellett vállal takarítást, anyagi okokból.

– Irodaházakban kezdtem, bejelentett másodállásban – meséli. – Itt megtanultam, milyen fontos a munkafolyamatok sorrendje, rengeteg időt és energiát lehet vele megspórolni. Rákényszerültem kitalálni, hogyan lehet a leggyorsabban és hibátlanul elvégezni a munkát. Ha kicsúsztunk az időből, magunkkal szúrtunk ki, mert ez esetben nem fizettek. Aztán idővel a munkáltatóim beajánlottak az ismerőseikhez. Kölcsönös bizalom nélkül ezt a munkát nem lehet végezni. 
Amiképp a tulajdonosnak fenntartásai vannak, kit enged be a lakásába, engem az aggaszt, mikor gyanúsítanak meg valamivel.
Mindennaposak a tesztelések, a csapdák: például betesznek valamit a szőnyeg alá, és kíváncsiak, hogy alatta is kitakarítok-e. Pénzt, értéktárgyakat is elöl hagynak, ezeket mindig jól látható helyre teszem. Hűséges típus vagyok, ha felmondok, annak általában az az oka, hogy a munkáltató átesik a ló túlsó oldalára, s adott időben és adott pénzért egyre többet vár el tőlem. Úgy látom, hogy akik pénzt adnak ezért a szolgáltatásért, jobban megbecsülik a tisztaságot, megszeretik a rendet és vigyáznak is rá.

Orsi Budán él a családjával, a saját vállalkozását irányítja. Tizenhat éve foglalkoztat takarítónőt.

– Ajánlás útján jutottunk el a segítőnkhöz, biztosan nem hívnék fel senkit, aki a villanyoszlopon hirdet. Szokták mondani, ugyan ki megy el takarítónak, de ez pont nem az a szakma, amit ész nélkül lehet végezni – állítja. – Szükséges hozzá a rend- és szépérzék, az alkalmazkodó készség. Az elvárásom elég magas: takarítson olyan precízen, mintha én tenném. Ez sokba is kerül: kétezer forintot fizetek óránként.

Kényes kérdés a károkozás, hiszen óhatatlanul előfordul, de a legritkább esetben lehet megtéríttetni. Egy idő után a jó takarítónőre már nem csak alkalmazottként tekintenek, de akár megbeszélik vele azt is, hogyan csillapítsák a gyerek lázát. Egyik idős ismerősöm társalkodónőként is foglalkoztatja a bejárónőjét: először megisznak egy kávét, elbeszélgetnek, utána jöhet a munka.

 

SZÜRKE ZÓNA. Míg a szakvállalkozások a céges helyiségek, irodák takarítására szerződést kötnek és adóznak az elvégzett munka után, addig a magánszférában ez a tevékenység jórészt a szürke zónában működik. Kevesen tudják, hogy a háztartási alkalmazott után nem kell adót és járulékot fizetni, de a foglalkoztatást a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak be kell jelenteni, és regisztrációs díjat – jelenleg havi ezer forintot – fizetni. Háztartási munkának számít a takarítás és mosás, a főzés, a gyerekcsőszködés, a házi tanítás, a házvezetés, az otthoni ápolás vagy gondozás, a kertészkedés. Aki a felsoroltak valamelyikéből él, nem kell adóznia, viszont a foglalkoztatójának be kell fizetnie utána a havi ezer forintot. Amennyiben elmulasztja, százezer forint bírságot és a közterheket is köteles leperkálni.