'Megtagad mindent, amiről a barátság szól: bizalom, szeretet, kitartás a másik mellett jóban, rosszban...'

Kedves Ágnes!
Levelem elolvasása után talán azt mondja: nem kell ilyesmin problémázni , foglalkozzak fontosabb dolgokkal.
Lehet, de nekem mégis nagyon rosszul esett a barátnőm magatartása, nem tudom túltenni rajta magam. Évával az általános iskola óta vagyunk a legjobb barátnők, lassan már harminc éve. Összetartottunk, gyakran találkoztunk, férjeink, gyerekeink is jól megértik egymást.
Többször nyaraltunk már együtt.
Ezért is döbbentett meg, hogy amikor édesapám januárban váratlanul meghalt, Eszter furcsán viselkedett. Rajongtam az apámért, nagyon lesújtott a váratlan tragédia. A barátnőm azonban nemhogy vigasztalt, inkább visszahúzódott. Én hasonló helyzetben biztosan állandóan mellette lettem volna. Amikor elküldtem neki a temetési értesítést, e-mailben jelentkezett. Leírta, hogy nagyon együtt érez velem, de ha nem haragszom, nem jönne el a temetésre. Mert utálja a temetéseket, nagyon rossz hatással van rá az ilyesmi, kiborul. Meg különben sem ismerte túl jól apukámat, alig kétszer-háromszor találkozott vele. Ugye, megértem? Mintha hideg vízzel öntöttek volna nyakon. Ez a lazaság, őszinte könnyedség egészen megdöbbentett.
Eddigi életem legnagyobb bajában nem áll mellettem a legjobb barátnőm? Persze azt válaszoltam neki, rendben van. És akkor eszembe jutottak epizódok a múltból. Amikor mindig lemásolta rólam a leckét, kisebb összegeket kért kölcsön, de soha nem adta meg, flörtölt az udvarlómmal.
És később, mikor mindig azt néztük meg moziban, színházban, amit ő akart, vagy az általam kinézett egyedi ruhára lecsapott és tíz perccel előttem megvette. Apróságok ezek, melyeket el is felejtettem. Vagy ezek szerint mégsem? De hogy nem jött el az édesapám temetésére, mert ő nem szereti az ilyesmit – ezen nem tudom túltenni magam. A férjem a vállát vonogatja, szerinte Eszti mindig is önző ember volt, de ha szeretem, ilyennek kell elfogadnom, hiszen számos jó tulajdonsága is van.
Ön szerint igaza van a férjemnek?
Üdvözlettel: Vera

Kedves Vera!
Nem gondolom, hogy el kellene bagatellizálni ezt a történetet. (Amúgy meg, ha egy olvasóm hozzám fordul tanácsért, soha nem kicsinyelném le a problémáját.) Nos, Eszter láthatóan önző ember, aki a saját kényelmét fontosabbnak tartja az elemi szolidaritásnál a legjobb barátnőjével. Ez nem óriási bűn, csak éppen megtagad mindent, amiről a barátság szól: bizalom, szeretet, kitartás a másik mellett jóban, rosszban. Érthető a megbántottsága. Mégis, azt tanácsolom, ne szakítson még vele. Várja meg, amíg jelentkezik és vizsgálja meg akkor a saját érzéseit. Mert megbocsátás is létezhet a barátságban…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes