Őrzi titkát a csík

Szajkó tanár úrral soha nem találkoztam még, de a helyszínre érve azonnal „kiszúrtam” a járókelők közül. Pedig nincs rajta semmi különleges, még az öltözete sem különösebben feltűnő, mégis kiemelkedik a tömegből szolid eleganciája. Barnásszürke öltöny, fekete ing, világoskék-bordórózsaszín mintázatú nyakkendő. 

S visszafogott, mégis megnyerő modor – de ez el is várható egy olyan tanártól, aki illemtant is okít alkalomszerűen a város több iskolájában. No meg szenvedélyesen fotózza Sárospatakot, munkáit már Amerikában is megcsodálhatták. 

Nyitja előttem az ajtót, én közben a nyakkendőjét dicsérem, mire azt feleli, hogy tegnap is egy hasonlót, csak egy kicsit élénkebb színvilágút viselt. Cudar idő volt ugyanis, olyan, amikor az embernek kedve sincs kimozdulni otthonról. De ő nem hagyja az esőtől vagy széltől elrontani a hangulatát. 

– Amikor az ember reggel megköti a nyakkendőjét, már el is döntötte, hogy milyen lesz a napja – mondja, s hozzáteszi: előre megkötve nem szabad tartani a nyakkendőket. – Én nem szeretem a szomorkás napokat. A nyakkendőimmel a fiataloknak is azt üzenem: csodáld az életet, élj pozitívan és derűsen. 

A nyakkendőkavalkád hangulatát szavakban lehetetlen visszaadni: csíkosak, kockásak, pettyesek, egyszínűek, nonfigurálisak, mesealakosak – és még ezerfélék. Amikor a kezembe veszek egy szolid, barnás-drappos darabot, Szajkó tanár úr elmosolyodik. 

– Ezt én is szeretem. Még az édesapámé volt 1974-ből. Egyébként csak ez az egy darab van megkötve, mert ezt még ő készítette, miközben velem is megismertette a kötés fortélyait. Ezzel egy időben kezdtem el megtanulni az alkalomhoz illő öltözködést és viselkedést is. Ahogy teltek az évek, egyre jobban ragaszkodtam a nyakkendőkhöz, és természetesen a számuk egyre csak gyarapodott. Háromezer-ötszáz darab nyakkendőnek az értéke sem lebecsülendő: ha csak ezer forintjával számoljuk, akkor is három és fél millió forint. 

Egy magyar pedagógus természetesen soha nem engedhetett volna meg magának ilyen luxust, de az igazság az, hogy jó ideje már nem csupán egyedül gyűjt. Nagyon sokat ajándékba kapott. A Pepsi és a Coca-Cola reklámkendőit például a tanítványai szerezték be. Igen egyszerű megoldást választottak: írtak a cég központjába, hogy van nekik egy kedves nevelőtanáruk, aki imádja az érdekes nyakkendőket. Kis idő múltán meg is érkezett az ajándék. 

A legtermetesebb darabját is egyik lánytanítványától kapta, ő maga varrta. Kicsit nagyra sikeredett, a plafontól leér majdnem a földig. Háromméteres lehet, nincs is olyan látogató, aki meg ne csodálná. 

Majdnem ekkora népszerűségnek örvendenek a világhírű zenekarok – mint a Beatles, a Rolling Stones – jelképeit magukon hordó példányok, de az üvegből, fából készült jelképes nyakkendők vagy az ismert személyek dedikálta darabok is. Persze a gyűjteményben található csokor- és westernnyakkendő is, ám ami igazán mellbe vágja az embert: egy vodkásüveg. Első pillantásra nem is igen érti, mit keres itt. Majd aztán megérti – szabályos nyakkendő az, még ha morbid is egy parányit. 

Hihetnénk, hogy akinek ilyen gyűjteménye van, az már tud mindenféle nyakkendőtitkot. De egyvalamit Szajkó tanár úr se ért. Miért van az, hogy a ferde csíkozású daraboknál a csíkok majdnem mindig balról tartanak jobbra felfelé?