Virágcsokor az édesanyáknak

Aztán jött a háború, az apákat harcba szólították, elszakítva őket a családjuktól. Első osztályosként az iskolatársaimmal mi is átéltünk légiriadókat. Nagyon féltünk, jó tanító nénink remegő hangon mesélt nekünk az óvóhelyen. Bármi történt, édesanyám elém jött – bár az utcán nem volt szabad járni –, én pedig vártam őt, és lestem az óvóhely bejáratát. Amikor megláttam, a karjaiba rohantam, ő pedig átölelt, és én ettől kezdve nem féltem, biztonságban éreztem magam.

Édesanyánk odaadó szeretetét soha nem tudjuk meghálálni. Kamaszkorban komisz, engedetlen tud lenni a fiatal, és talán megbántjuk őket, megsebezzük jó szívüket – de ők mindent megbocsátanak.

Kis versemmel kívánom nekik:
„Május, te gyönyörű, / bonts virágbokrétát, / terítsd le szirmokkal / az Édesanyák útját! / Ne legyen közöttük / olyan, ki szomorú, / tőlük messze-messze / távozzék a ború...”

Krasznavölgyiné Koltay Lívia
Pilisjászfalu