'Csak a gyerek meg ne tudja! '

Kedves Ágnes!
Újabban minden ismerősöm azt kérdi tőlem, ha meglát: mi bajod van, csak nem vagy beteg? Nem vagyok beteg, de lefogytam, s ha a tükörbe nézek, egy karikás szemű, sápadt középkorú nőt látok. Pedig nemrégiben még én voltam a „szép Orsi”. Depressziós lennék? Talán nem, még nem, de szomorú annál inkább.
Szabad, független, jól kereső, diplomás nőként éltem a világom, s csak a harmincas éveim második felében ocsúdtam fel, hogy még mindig nincs gyerekem. Egy igen jóképű kamionossal jártam akkoriban. S bár a barátnőim óvtak, hogy túl nagy a műveltségbeli és anyagi különbség közöttünk – kierőltettem a házasságot, mert végre családot akartam.
Mire a kisfiunk megszületett, a szinte kizárólag fizikai vonzódáson alapuló kapcsolatunk kimúlt. Békében váltunk el. Andriska koraszülöttként jött a világra, s bár hároméves korára behozta a lemaradását, az idegrendszere, tűrőképessége kicsit gyengébb, mint általában a kortársaié. Most tízéves, remélem, a gondon segít majd az idő meg a szakemberek. Amúgy jó tanuló, kifejezetten szép gyerek, de a természete nem könnyű. Amikor Péterrel négy évvel ezelőtt egymásba szerettünk, nem is gondoltam arra, hogy ez a kapcsolat nem sikerülhet. Ő életem szerelme, minden szempontból tökéletesen megfelelünk egymásnak. Egyetlen akadálya van a boldogságunknak: nem bírják egymást a fiammal.
Három és fél évig éltünk együtt hármasban, és a helyzet egyre rosszabb lett. Andris kiskamasz, tüskés, szemtelen, mindig kimutatta, mennyire utálja a barátomat. Ő sokáig tűrte, megpróbált mindent, de egy ponton túl feladta. Az utolsó egy év rémálom volt. Pattogtam kettejük között, de végül én is feladtam a harcot.
Mivel Péter felnőttként sem volt hajlandó megoldást keresni, egy hatalmas karácsonyi veszekedés után elküldtem őt. Halálosan megsértődött, hónapokig nem jelentkezett. Most, két hónapja titokban újra randevúzgatunk – csak a gyerek meg ne tudja! Szorongok, idegeskedem, hullámzik a lelkiállapotom bánat és boldogság között… Mi lehet ebből?
Üdvözlettel: Orsi

Kedves Orsi!
Szerintem nem olyan vészes a helyzet. Nagyon ritkán alakul úgy az élet, hogy minden rendben legyen: munka, család, párkapcsolat, gyermekvállalás, anyagi helyzet, egészség.
Önnek mindebből a túlnyomó többség megvan. Örüljön ezeknek, ne tépelődjön örökké. Talán nem kéne erőltetni az együttélést, legyenek csak szerelmespár Péterrel. Megvan ennek is a romantikája! És legyen egy anyai élete Andrissal, élvezze okos és szép kisfiát. Hozza ki mindkét életéből a legjobbat. Az idő meg majd úgyis kiforogja a jövőt.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes