'Ha nem akar tőlem semmit, akkor miért hív mindennap? Ez már magas nekem'

Kedves Ágnes!
Tanácsért fordulok önhöz: talán van valami ötlete, mert nekem elfogyott. Három éve ért véget egy hosszú kapcsolatom, több periódusban éltünk együtt, de akkor a nap 24 órájában, még a munkahelyünk is ugyanaz volt. Veszekedés, féltékenykedés – végül szétmentünk. Szerettük egymást, de nem tudtunk együtt maradni. Most zsarnoki, besavanyodott anyjával él, onnan nem lehet kirobbantani.
Aztán bejött a képbe az új, diplomás barátnőm: én 52 éves vagyok, ő 14 évvel fiatalabb. A volt tanítványom, továbbra is rendkívül nyitott a munkáimra. Szépen indult a kapcsolatunk, de aztán valahogy leült.
Mostanában majd’ egyórás telefonbeszélgetésekben tartjuk a kapcsolatot.
De én nem egy mobillal akarok együtt élni! Neki ott vannak beteg, idős szülei és két nagy kert gondjai, és persze a szakmai fejlődés. Én nem akarok rátelepedni, csak hát hétvégeken jó lenne elmenni valahová.
Akárhová. De mindig betáblázza magát, illetve betáblázzák. Nem tudok haragudni rá. Nekem is van egy nagyon idős anyukám, én sem hagynám hosszabb időre magára. Múlik az idő és egyikünk sem lesz fiatalabb. Nem látok kiutat.
Szeretem, de nem vagyok szerelmes belé. Ugyanakkor ő az első nő az életemben, aki nem csak szép, de okos is. Ha nem akar tőlem semmit, akkor mi okból hív mindennap, miért kíváncsi rám? Ez már magas nekem. Lehet, hogy többet képzeltem az egészbe, mint amennyi benne volt?
Üdvözlettel: András

Kedves András!
Előrebocsátva, hogy nem tudok eleget a történetéről és azt a keveset is csak az ön szemszögéből ismerem – megkockáztatom, nem fog jólesni a válaszom.
Sokszor hallottam már elhagyott férfi vagy nő szájából, hogy nem érti, mi is történt. Különböző agyafúrt magyarázatokat keresnek, hogy a másik fél taktikázik, bizonytalankodik, idegen (anyai) befolyás alatt áll, fél az igazi érzelmektől. Ám arra nem gondolnak, ami a legkézenfekvőbb: a másik már nem akarja a kapcsolatot, számára tényleg véget ért, már nem szeret... A levelében elmondottak alapján, kívülállóként úgy látom, itt erről van szó. Őszinte leszek: ha egy nő – vagy akár a férfi – igazán akarja, képes időt szakítani a párkapcsolatra, még ha túl sok is a kerti munka vagy idősek a szülők. Mert lehet, hogy ez mind igaz, de egyúttal kifogásnak is hangzik. Ha most erre megkérdezi, hogy akkor miért hívogatja magát telefonon, úgy gondolom, azért, mert szellemileg, emberileg kötődik és szüksége van a beszélgetéseikre, de elég neki a kapcsolatnak ez a szintje. Önnek pedig új barátnőt kellene keresnie. Biztosan sikerül.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes