A kutya már túl öreg - a gazdi segít

E szerint a tízéves sárga labradort és gazdáját igen erős barátság köti egymáshoz. A Hallie Beary névre hallgató kutya azóta imád úszni, mióta csak megszületett: „Jóformán az egész életét a vízben töltötte. Kirobbantani sem lehetett onnan. Ellentétben testvérével, nem játszott, nem apportírozott, és nem vadászott, egyszerűen csak élvezte a kapálózást és a lebegést”.

Csakhogy Hallie Beary megöregedett, és ahogy a gazdája mondja, mostanra minden mozgás nehezére esik. Még a kedvenc úszás is. „Az idő nagy részében az oldalára dőlve fekszik. Néha kér egy kis simogatást, tesz néhány lépést a ház körül, vagy vágyakozva bámul a tó irányába.” Ezért aztán a gazdi nem hagyja, hogy barátját a kora szakítsa el kedvenc időtöltésétől, úgy döntött, hogy ő lesz az a segédeszköz, ami visszaadja Hallie Bearynek az úszás örömét. Azóta együtt fürdőzik kedvencével, aki elmondása szerint sokkal boldogabb és mozgékonyabb, mióta újra úszik.

Talán néhányan emlékeznek még arra a nyugodtan mondhatni világhírű fotóra, ami 2013-ban jelent meg az interneten. A téma nagyon hasonló. Az a kép Amerikában, a Wisconsin állambeli Bayfieldben készült.

A hosszú haját copfban viselő férfi, John Ungre úsztatja karjaiban 19 éves kutyáját, Schoepot. John nyolc hónapos korában fogadta örökbe az addig rossz körülmények között élő, bántalmazott kiskutyát, azóta elválaszthatatlanok egymástól. A 19 év szinte hihetetlenül sok, de azért persze ára van: Schoep súlyos ízületi bántalmakban szenvedett, a fájdalomtól aludni sem tudott. John kitalálta, hogyan könnyíthet legjobb barátja baján. Mindennap bemegy vele az ottani tóba, és tartja az ölében, míg Schoep el nem alszik. Olykor órákig fogja, úsztatja, hogy kipihenhesse magát. A vízben alvó kutyus befúrja fejét gazdája vállába – ezt a pillanatot örökítette meg a fotós: Hannah Hudson. Mondani sem kell, a kép bejárta a világsajtót, az összes amerikai tévétársaság ezzel töltötte fel „cukiság” rovatát.

Ugyan hasonló magyar történetet nem ismerek, de itt, a Rómain megelégedéssel látom, hogy nap mint nap mennyien viszik le a Dunára kedvencüket, hogy a kánikulában egy kis hűsítő fürdőt vegyenek. S bár sajnálatos módon a kétlábúaknak tilos itt a fürdés – szívesen venném, ha egyszer valaki elmagyarázná, miért –, de a Lupán ebből nem csinálnak gondot, ott mindenki megelégedésére együtt fürdik a hatlábú: ember és kutyája.