Eresz alatt fecskefészek...

Édesapám, Czifra József Naszályon, édesanyám, Vass Ilona Dunaalmáson született, mindketten 1942-ben. Dunaalmáson házasodtak össze 1965-ben, nagyon szép fiatalok voltak. Édesanya egész életében gyerekekkel foglalkozott: dolgozott Nyergesújfalun bölcsődében, Dunaalmáson dajkaként az óvodában, később ételkiosztóként az iskolában. Édesapa teherautóvezető volt a Volán Tefunál, majd utolsó éveiben buszsofőr. Apukámnak volt egy Pannónia motorja, azzal utazgattak anyuval Magyarországon és Csehszlovákiában. Mindketten félárvák voltak, szülői segítség nélkül, önerőből építkeztek Dunaalmáson. Tudták és velünk is megtanították, mi a spórolás, takarékosság. Bátyám, József 1968-ban, én, Ildikó 1975-ben születtem. Bátyámra egyszer azt mondta egy bácsi: olyan szép ez a gyerek, hogy sokszorosítani kellene. Apu fiatalon, 1995-ben, 53 évesen hagyott itt minket. Anyukám sokáig siratta vigasztalhatatlanul, és gyakran énekelte kedvenc nótáját az udvaron üldögélve: „Eresz alatt fecskefészek, / Fecskemadár, sírva nézlek. / Te voltál itt a múlt nyáron, / Nem hagytál el, mint a párom. / Látlak-e még, fecskemadár? / Lesz-e tavasz, lesz-e még nyár? / Ha én akkor már nem élek, / Azért nálunk rakjál fészket.” Édesanya 2012-ben ment apu után.

Hartmanné Czifra Ildikó, Kecskéd