Kórház az út mentén

C sőd szélén táncolt 2010-ben a hatvani kórház – e „vészhelyzet” számos kisvárosban ismerős.

A pályázatok, fejlesztések azonban előrelendítették az intézményt, s mára több mint 5 milliárd forintos beruházás valósult meg: többek közt rehabilitációs központ és új központi műtőblokk épült, megújult a képalkotó diagnosztika arzenálja. Igaz, a finanszírozási gondokat még nem oldották meg, s az adósság tetemes maradt. Mi lehet a túlélés titka?

– Meg kellett nézni, hogy miben vagyunk jók, mérlegeltük az előnyöket és a hátrányokat is. A főváros közelében kell kidomborítanunk az erősségeinket, az autópálya közelsége miatt a sürgősségi ellátásra koncentráltunk, és kitágult az ellátási területünk is. Létrehoztuk a sürgősségi betegellátó osztályt, Hatvan az egyetlen a térségben, ahol 24 órás traumatológiai ügyeleti rendszer működik teljes diagnosztikai háttérrel – tudtuk meg dr. Stankovics Éva főigazgatótól.

Jó hír az aszódi, hatvani, gyöngyösi és esetenként a jászsági térség betegeinek, hogy már az új MR-készülék is működik. Korábban ugyanis Budapestre vagy Egerbe jártak a páciensek, s akár fél évet is vártak a vizsgálatra, így viszont néhány hetesre rövidült a várakozási idő. Hatvanban is megtapasztalhatjuk a hazai egészségügy kétarcúságát: az európai uniós fejlesztéseknek köszönhetően a vidéki kórházak már jobb környezettel és felszereltebben fogadják a betegeket, mint a pályázatokból kimaradó fővárosiak.

Az új rehabilitációs központ jóvoltából a degeneratív, kopásos mozgásszervi betegségben szenvedők, illetve a balesetek vagy műtétek után utókezelésre szorulók járóbetegként is igénybe vehetik például a hidroterápiás kezeléseket.

– Hátradőlhetnénk, ha nem volna 6-700 millió forint adósságunk. Kéthavi finanszírozási összeg hiányzik a rendszerből. A sürgősségi profilt választottuk, csakhogy az a legdrágább, s ha bármikor érkezik egy baleseti sérült, nem küldhetjük el. Kevés tervezett műtétet tudunk beütemezni, a finanszírozási gondok miatt az új műtők nem működhetnek „teljes gőzzel” – magyarázza a főigazgató. Holott szakmailag jó munkát végeznek: a csontegyesítő műtéteket például az országban elsőként vezették be. Hatvanban a kórház és rendelőintézet, ahol hatszázan dolgoznak, a második legnagyobb munkáltató.

Az egészségügyi ellátás színvonala amúgy is erősen hat az ott élők közérzetére, s a város valóban a magáénak érzi az intézményt: sok cég szívesen vállal itt önkéntes munkát is.

– A szakemberhiány viszont állandó küzdelmet jelent, az intézmények egymás elől csábítják el az orvosokat, újabban már az ápolókat is, és ennek ára van – mondja dr. Stankovics Éva.

Lassan már nincs olyan szakterület, amely ne lenne hiányszakma. Mindezt dr. Rosta Ildikó orvosigazgató is megerősíti:
– Annyi orvos mindig van, amennyi feltétlenül szükséges, de ennek az az ára, hogy a gárda halálra dolgozza magát. Kevés a neurológus, az aneszteziológusokat már kölcsönözzük, azaz ők több kórház közt ingáznak. Úgy tűnik, ez a jövő. Az orvos mellett a szakszemélyzet is roppant fontos. Én orvosként csak naponta néhány percet látom a beteget, és a nővérke, ha nyitott szemmel közeledik, nagyon sokat tehet.

A közeli főváros vonzereje is elszívja az ápoló személyzetet, ráadásul Hatvanból több nővér távozott külföldre, mint orvos. Megesik, hogy egy-egy műszakra ugrik be a szakdolgozó, vagy a háziorvosi körzetből hívnak be valakit ügyelni, de ez sem megnyugtató megoldás. Csak remélni tudják, hogy ősztől a béremelés megállítja e folyamatot, emellett pedig a megújult kisvárosi kórház családias légköre csábíthatja az új orvosokat, rezidenseket, ápolókat Hatvanba. A cél mindenesetre az, hogy a válságokat a kórház és a beteg is túlélje.