Óvodások szüleinek gondja - Menjünk vagy maradjunk?

Érdemes jól megfontolni a döntést, mert a gyerekek egy része nehezen viseli a változásokat, hogy újra kell tanulnia a szabályokat. Ha a kiscsoport után váltunk, amiatt aggódhatunk, hogy még kicsi a gyerek, míg a középsőt követően pedig azt kell mérlegelni, hogy az iskola előtti utolsó évre érdemes-e váltani. Akik könnyen kötnek ismeretséget, hamarabb beilleszkednek az új közösségbe, de a gyerekek egy részének nagy trauma a barátok elvesztése.

Bernadett középső csoportos lányát vette ki a jó hírű Pest megyei óvodából, leginkább azért, mert nem látta megfelelőnek az óvónők hozzáállását: – A középsőben csatlakozott a gyerekem a csoporthoz. Meglepett, hogy minimális erőfeszítést sem tettek azért, hogy könnyebb legyen a beilleszkedése. Sok pedagógusnak nem erőssége a kedvesség, meglehetősen türelmetlenek, s gyakran élcelődnek a gyerekek rovására. De amikor a szülői értekezlet csak arról szólt, hogy a gyerekek semmit nem tudnak, mennyire ügyetlenek, és így az óvónőnek ötlete sem volt, mit lehetne tenni, úgy döntöttem, elviszem a kislányomat egy másik oviba. Igazi meglepetésemre az új helyen az óvónők külön időt szenteltek annak, hogy megismerjenek bennünket, érdeklődtek a gyerek szokásairól, részletesen bemutatták a pedagógiai programot, elmondták, mennyi mindennel foglalkoznak. Óriási a kontraszt, tudom, hogy jól döntöttem – meséli.

Krisztina szintén a nagycsoport előtti évben vette ki az oviból a fiát: – Sokáig elhessegettem a gondolatot, hogy váltsunk, de be kellett látnom: nem normális, hogy az ötéves gyerekem éjszakánként bepisil, míg az óvodai szünetek idején meg nem. Láttam, viszonylag szigorúak az óvónők, nincs az a fajta tutujgatás, mint itthon, de ezt érthetőnek találtam. Onnantól kezdve, hogy kiléptünk az épületből, mintha nem is létezett volna számára az óvoda, amit nagyon furcsállottam. A gyerekem soha nem panaszkodott – merthogy nem mesélt egy mukkot sem. Ám akkor keseredtem el igazán, amikor az egyik szülő megkérdezte, tudok-e róla, hogy a kisfiam minden ebéd után büntetésből kint ül az előtérben a padon, míg a többiek a mesét hallgatják. Nekem erről senki sem szólt!

Az óvónők folyamatosan büntették, mert zavarta a meseolvasást. Aztán a fogadóórán kiderült, hogy idegesíti őket az értelmes, kedves, energikus gyerekem. Akkor döntöttem el, hogy átmegyünk egy másik helyre, hátha ott jobban megy az együttműködés az óvónőkkel – mondja gondterhelten, nem tagadva, hogy van benne aggodalom, miként sikerül a váltás.

A pszichológusok azt javasolják: ha a gyereknek gondjai támadnak, a szülő először mindig az óvónőkkel igyekezzen tisztázni a helyzetet. El kell fogadnia, hogy a nevelők másként látják a gyereket, nem olyan elfogultak, mint az anyai és apai szív. Ha nem sikerül közös nevezőre jutni, a megoldás keresésébe be lehet vonni az óvodai vezetőt és pszichológust is. Ha a gyereknek megváltozik a viselkedése, többet szorong, mint korábban, alvászavarok gyötrik, visszaesik a szobatisztaságban, mindezek mutatják, hogy valami nem stimmel körülötte.

Minél több negatív élmény éri, annál nagyobb stresszt él meg, ami gátolhatja a folyamatos fejlődését. Ezt pedig sosem szabad félvállról venni – hívják fel a figyelmet a nevelési szakemberek.