Férfi legyen vagy nő? Mindegy! Legyen jó szakember

Nem csupán Nyugat-Európában hagyományos a nők részvétele a nőgyógyászszakmában, de még az egykori Szovjetunióban is az volt. Hazai szakértők szerint nálunk a „hálapénzre” épülő rendszer miatt is „uralták el” e szakterületet az érdekérvényesítésben erősebb férfiak. Azt is hozzáteszik: a nőgyógyászat, szülészet komoly fizikai kihívás. Nem pusztán egy szülés levezetése, de állandó készenlét is, hiszen a honi gyakorlat szerint a szülészorvos bármikor ugrasztható.

Mégis van rá magyarázat, miként került nálunk is egyre több nő e hivatás vonzásába. Az uniós ösztöndíjaknak is köszönhetően a honi medikák már külföldön, szabályozottabb szakmai körülmények között tapasztalhatják meg, mennyi élményt adhat a nőgyógyászat az orvosnak is. (Sok országban a doktorok munkaideje „szent”, a szüléseket az ügyeletes vezeti.)

Ma már megesik, hogy a hazatérő medikának a külföldön szerzett tapasztalat jelent beugrót a honi egészségügyi intézmény nőgyógyászati osztályán a rezidensi – gyakorló orvosi – pozícióra.

Dr. Kovács Eszter, aki a Semmelweis Egyetem I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának orvosaként tanítja is a szakmát, azt mondja: már külföldi tapasztalatok nélkül is pályára lehet kerülni, emberi hozzáállás és tudásvágy kérdése, hogy a nőgyógyászat iránt érdeklődő medikát befogadják-e. Kovács Eszter a kétezres évek elején jelentkezett gyakorlatra, elsősorban a születés és az orvoslás vonzotta. Harmadmagával kerültek lányokként a tucatnyi férfi orvos közé, és az urak értékelték a hölgyek hivatástudatát és munkabírását. Kovács doktornő megjegyzi: saját példája is ösztönzi a medikákat e pálya felé.

Változik a páciensek szemlélete is. A nőgyógyásznők praxisában rendre előfordul, hogy az ügyeletük során beeső beteg idegenkedve közli: csak a sürgősségi helyzet miatt hajlandó női orvos „kezei közé” adni magát.

Majd a vizsgálaton túlesve, csodálkozva ismeri el: korábban sosem érzett hasonló biztonságot vizsgálat közben.

Ám a kérdezett női nőgyógyászok valamennyien hangsúlyozzák: nem szabad átesni a ló túloldalára. Az orvoslásban alapvetően a gyógyító nemétől független szakmai felkészültség a meghatározó. Ennek kapcsán említi a szakma az egykori sportolóból lett „lapátkezű” doktor történetét. Atletikus külseje mellett is roppant empatikus volt a betegeivel, ráadásul méretes kezeivel is legendásan finom precizitással vizsgált, míg egyik madárcsontú kolleginája szikár stílusával és célratörő mozdulataival vívta ki a legfélelmetesebb nőgyógyász titulusát. Igaz, a doktornő még egy zártabb egészségügyi rendszerben próbált nőként helytállni, azért is katonásodott el kissé.

A szakma mára nyitottabb. Ám az olykor emberfeletti munkabírást megkövetelő „szabályozatlanság”, az állandó készenlét még ma is erősen próbára teszi a nőgyógyászként dolgozó nőket. Vannak, akik idővel inkább olyan területek felé fordulnak – ambuláns ellátás, ultrahangos vizsgálatok stb. –, amelyek nem követelik meg a huszonnégy órás szolgálatot. Ám a női nőgyógyászok számának emelkedése még így is pozitív változást jelez a nők szakmai egyenjogúságában.