'Bevallom, kiborultam, hogyan szerethettem ezt a vadállat férfit?'

Kedves Ágnes!
Három esztendeje annak, hogy levélben kértem öntől tanácsot.
Akkor már két éve együtt laktam a vőlegényemmel. Elmondtam, hogy rendes, okos, kedves fiú, jól megértjük egymást. De megijesztett, hogy az utóbbi időben dühkitörései vannak. Az egyik ilyen alkalommal a fürdőszobába zárkóztam előle, annyira féltem. Amikor lecsillapodott, bocsánatot kért. Korábban soha nem tartottam attól, hogy fizikailag is bántalmaz, de akkor nagyon megrémültem és nem tudtam elfelejteni ezt az esetet.
Ön akkor azt válaszolta, hogy hallgassak az ösztöneimre, és ha félek ettől a fiútól, inkább szakítsak vele. Amikor megjelent a válasza, éppen egy nyugalmas időszakban voltunk, így arra gondoltam, biztosan csak rossz passzban volt…
Aztán egy este valami apróságon összevesztünk, ami veszekedésbe torkollt. A balhé hevében megfogott és a szoba túlsó végébe vágott, repültem vagy négy métert. (Én 48 kiló vagyok, ő a duplája.) A fejemet alaposan bevágtam, a kezem is megsérült.
Akkor ő is megrémült és sírva kért bocsánatot. Látszólag megbocsátottam, de minden baljós emlék feljött – és az is, amit ön tanácsolt korábban. Egy hétbe telt, mire összeszedtem a bátorságomat és elküldtem a lakásomból. Sírt, könyörgött, de végül elment. A költözés napján nálam volt az apukám és a két öcsém, talán ez is közrejátszott benne, hogy viszonylag békésen távozott.
Utána még hívogatott, de aztán békén hagyott. Egy év múlva megnősült és egy másik városba költözött. Én sokáig nagyon bizalmatlan voltam minden férfival, de most ígéretesen alakul egy kapcsolatom.
A volt vőlegényemről nem hallottam sokáig. Egészen két héttel ezelőttig: félholtra verte a feleségét és most előzetes letartóztatásban van. Sokkolt ez a hír, hiszen ha nem vagyok észnél, ma talán én feküdnék kórházban. Bevallom, kiborultam, hogyan szerethettem ezt a vadállat férfit? Csak annak örülök, hogy erős maradtam az elhatározásomban. És önnek is köszönöm, hogy bátorított.
Üdvözlettel: Lili


Kedves Lili!
Először is örülök, hogy megúszta ezt a férfit. Bátor tett volt kiszállni a kapcsolatból. Bizony, valószínű, hogy önt is bántalmazta volna. Már az első esetnél is nyilvánvalóvá vált, hogy ez csak az első lépés. A második pedig az lett, amikor áthajította önt a szobán. Szerencsére nem várta meg a harmadik lépést, ami biztosan a verés lett volna. Ugyanis ez a típus soha nem áll meg félúton. És minden fiatal nőnek azt tanácsolom, hallgasson az ösztöneire: még ha nem is csattan el az első pofon, de ha már félni kezd a partnerétől, sürgősen lépjen ki a kapcsolatból. Mert utána egyre nehezebb lesz ezt megtenni.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes