'Írást nem csináltunk, mert jóban voltunk... Ki gondolt a halálra?'

URBÁN JÓZSEFNÉ esete jól példázza, hogy a szóban kötött megállapodás mit sem ér. Egy haláleset pillanatok alatt felülírhatja az eredeti elképzeléseket.


„Írást nem csináltunk, mert jóban voltunk, így feledésbe ment az egész. Ki gondolt a halálra?” – írta Urbán Józsefné abban a fellebbezésben, amit a Buda Környéki Földhivatalhoz nyújtott be. Több mint 40 éve történt, hogy Urbán Józsefék szomszédja ideiglenes kerítést épített a közös telekhatárra, és szólt, hogy elszámolta magát, 50 centiméterrel több jutott neki, mint amennyi jár. A jószomszédi viszony lehetővé tette, hogy szóban megállapodjanak: most maradjon minden így, majd ha megépítik az új kerítést, akkor „visszaadja” az elkerített területet. De az élet közbeszólt: a szomszéd, Potyondi Sándor meghalt.

Az új tulajdonossal jól indult a kapcsolat, amíg Urbánék nem jelezték, hogy szeretnék visszaállítani a telekhatárt oda, ahol eredetileg lennie kellene. Az új lakó kérdezte: hol a hivatalos papír? A tulajdonosok közötti viszony akkor kezdett igazán elmérgesedni, amikor Urbán Józsefné jelezte, hogy a szomszéd telkéről – miután egy részét földdel feltöltötte – a csapadékvíz az ő telkükre folyik, és sárral önti el a házuk hátsó falának tövét. De az is előfordult, hogy a vízaknából vödörrel kellett kiszedni a sarat.

– Annyira elázott a házfal, hogy a hálószobámban lévő parketta átnedvesedett és bepenészedett, ezért újra kellett rakni. Amikor a budaörsi önkormányzattól kijöttek az illetékesek, azt látták, hogy a két ingatlan közötti kerítés aljánál deszkák vannak elhelyezve. De a deszkák azután kerültek oda, hogy a szomszédaink, Tóthék értesültek róla, jönnek az önkormányzattól. Ám ez is csak ideiglenes megoldás. A felvett jegyzőkönyvben a szomszédunk azt nyilatkozta, hogy az átmosódott földet talicskával visszahordta, ami tényleg megtörtént, de sajnos csak egyszer. Felajánlottuk, hogy építsünk közösen betonlábazatos kerítést, de ők ebbe nem mentek bele – mondja Urbán Józsefné. Miután nem tudtak dűlőre jutni a telekhatár, az átfolyó víz és a sár ügyében, hivatalok sora következett: a Buda Környéki Földhivatal, a Pest Megyei Kormányhivatal Földhivatala, a Pest Megyei Kormányhivatal Budakeszi Járási Hivatala, a Budaörs Város Önkormányzata Polgármesteri Hivatala.

A földhivatal nem lát lehetőséget jogorvoslásra, ami a telekhatárt illeti. A polgármesteri hivatal illetékese megállapította: „A tárgyi ingatlanon a kérdéses részen friss földfeltöltés nem látható, ezt bizonyítják a területen lehullott és elszáradt tűlevelek. A tárgyi ingatlanon a csapadékvíz elvezetése megoldott. A telek oldalkertjében földátmosódás nyomai láthatóak.”

– Ha megoldott a vízelvezetés, akkor hogyan láthatják a hivatal emberei az átmosódás nyomait, mondja meg?! – fordul hozzám Urbán Józsefné.

A Budakeszi Járási Hivatal megállapította: „A vitás telekhatártérkép terepazonos, vagyis a kerítés helyzete megegyezik a térképhatárvonallal.”

Aztán hozzáteszi a határozatában: „Amennyiben a kijavítás ellentétes a fennálló birtoklási viszonyokkal, úgy a kijavítás a természetbeni határvonalat nem változtathatja meg, arra csak a kiigazítással érintett szomszédos földrészlet tulajdonosának hozzájárulása esetén, jogerős közigazgatási határozat vagy bírósági ítélet alapján van lehetőség.”

Megkerestük a szomszédot is. Tóth Józsefné azt mondta, belefáradtak már az ügybe:

– Befüvesítettük a telkünket, hogy ne folyhasson át a víz, arról nem tehetünk, hogy lejt az utca. Miért nem építenek egy betonalapú kerítést, azzal megoldanák a problémát. Nálam van a földhivatal határozata, amiben leírják, hogy Urbánék forduljanak a bírósághoz – mondja a szomszéd.

Urbán Józsefné nem hagyja annyiban: bírósághoz fordul jogorvoslatért.