Családot nem lehet gyorsvonatról szerelni - A szülők megfenyegetésével semmit nem lehet megoldani

A jogalkotó szándékát valós, tragikus események indokolják: gondoljunk az agárdi és gyöngyösi éheztetett gyermekek esetére, vagy hogy egy anya agyonverte a másfél éves kisfiát, egy másik hasonló korú kicsi pedig belefulladt az udvari víztárolóba.

Az okok nyilván szerteágazóak, de felhívják a figyelmet, hogy a gyermekek körüli szociális hálón nagy lyukak tátonganak. Ám a fő kérdés mégis az: mennyire és miképpen avatkozhat be az állam a családok életébe, megoldás-e a szigorítás?

Vajon megalapozottak-e a sajtóban megfogalmazott félelmek, hogy kiemelhetik a gyereket a családból, ha például a szülő nem jár el a szülői értekezletekre?

– A jogszabály-módosítás szövege alapján erre is lehetőség nyílna, de bízunk benne: ha az Országgyűlés meg is szavazza az előterjesztést, a gyermekvédelmi rendszerben lesz annyi józanság és szakmai tudás, hogy ilyen indokkal gyerekeket nem helyeznek majd állami gondozásba – véli Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivista.

– Pusztán jogszabályokkal és szigorítással próbálnak létező problémákat megoldani, holott a gyermekvédelem alapvető feladata a megelőzés, a segítés, a támogató beavatkozás.

A valóban veszélyeztetett gyerekeket úgy biztosan nem lehet kiszűrni, ha a szülőket azzal fenyegetjük, hogy elvesszük tőlük a kicsiket.

Rossz anyagi körülmények, lakásproblémák, bántalmazás miatt olyan rendszer emelné ki a családokból a gyerekeket, amely alulfinanszírozott; ahol nem működik a jelzőrendszer; kevés a szakember; nem mondják ki egyértelmű szakmai szabályok, hogy egyáltalán mikor tekinthetünk egy gyereket veszélyeztetettnek; nem megoldott a férőhelyek kérdése; s amelyről egyre többször derül ki, hogy a munkatársai némelyike maga is bántalmazza a gyerekeket.

Így joggal merül fel a kérdés: bízhatunk-e benne, hogy képes ellátni a feladatát a gyerekvédelem?

Ugyanakkor az illetékesek arra törekszenek, hogy az állami gondozottakat is családokban helyezzék el, tehát lehetőség szerint minél kevesebben éljenek intézetekben. A gyermekvédelem egyik alapvető szakmai kihívása, hogy a mindennapi munka során két versengő érték feszül egymásnak: az egyik a gyermek alapvető joga a saját családjában való felnövekedésre, a másik pedig a joga az erőszakmentes gyermekkorhoz és az egészséges fejlődéshez.

Sok esetben más rendszerek problémái miatt is a gyermekvédelemnek kell „elvinnie a balhét”: például, mert nincs elegendő szükséglakás, átmeneti otthon; sok az elszegényedett család; nem oktatják megfelelő módon a családtervezést; a famíliában a szülővé válásra nem készítik fel a fiatalokat – ezek mind oda vezethetnek, hogy a gyerek veszélyeztetettnek minősül és ezért kiemelik a családból.

S az sem mindegy, hová kerül. A kisebbik rossz, ha nevelőszülőkhöz.

Ám hiába írja elő a törvény, hogy 2017. január 1-jétől a gyermekotthonokban lévő kisgyerekeket nevelőszülőkhöz kell „kigondozni”, a valóságban még nagyon messze állunk ettől. Kezdjük ott: egyszerűen nincs elég nevelőszülő…

– A gyermekvédelmi munkát nem lehet gyorsvonatról intézni, a családot egyik pillanatról a másikra „megszerelni”, hanem szakmailag átgondolt, megalapozott és következetes munkára van szükség – összegez Gyurkó Szilvia.