Ízekre igazít - Ajánló karácsonyra

Összeállításunkban vendégváró recepteket is talál.

Öt éve már, hogy Mautner Zsófia beköltözött a családunkba. Anyám talált egy új receptet, és apám születésnapja előtt közölte, hogy most Mautner módra fog főzni. A birsalmás csirkéje volt az első, de lehet, hogy a libamáj zsírjában – mindenesetre onnantól gyakran kerül nálunk a vendégtálakba egy csipet Mautner.

Hamar rá kellett jönnöm: másoknál is ő a titkos „hozzávaló”, aki viszont eleinte bele sem gondolt, hogy a receptjeivel új ízeket adagol családi és baráti fogásokhoz, s ha nincs is jelen, akkor is köré gyűlnek konyhában, ebédlőben.

Meg ma már vendéglőkben, bisztrókban, kávézókban is. Krémkönnyű New York-i sajttortáját számos trendi helyen kínálják. Zsófi több próbát tartott a premierig. Variálta az arányokat, mennyi legyen a tejszín meg a tojássárgája, kísérletezett, hogyan sül puhán tökéletesre a torta, hiszen fokokon és grammokon múlhat a végeredmény. Közkincs lett a desszertje. Szerzői jogdíj ugyan mégsem jár utána.

Mautner Zsófia amúgy New Yorkban került kulináris transzba majd’ húsz évvel ezelőtt: dolgozni ment oda, az üzleti szférába, s a város feltálalta neki a világ minden főztjét. Ott lett a keverem-kavarom hobbiból frissen tartott gasztrománia. Itthon addigra éppcsak kinőttük a „főzőcske, de okosan” korszakot.

– Huszonéves voltam akkor, túl a külkereskedelmi főiskolán, rajtra kész a közgazdasági egyetem nemzetközi szakára. Ha diplomata maradok, egyszer talán nagykövetnek is kineveznek. De inkább szenvedélyes főzőnő lettem – említi.

Csakhogy várt a terítéssel. Előbb még Brüsszelben diplomataként részt vett Magyarország európai uniós nyitányában. Na, ott már fejben is főzött, és római köménnyel meg gyömbérrel álmodott. Aztán egyik este, kéksajt és rozé mellett megírta első internetes naplóbejegyzését. Elindult a Chili & Vanília blog. Főzött, sütött, írt, magyarázott, új recepteket talált ki, régieket leporolt. Ízekre igazított. Virtuálisan kalauzolt „Kulináriában”.

Ilyen addig nem volt a magyar gasztronómiában.

Tizenegy éve netnaplózza a receptjeit. Kezdőket is precízen elnavigál kanálról kanálra. Követői tudják: mindig akad aktuális fűszermániája. Manapság a harissza az, a tunéziai chilipaszta, nézzék csak meg a friss blogjegyzetét.

Mautner Zsófia 2009-ben hátrahagyta a külügyeket, és belépett a konyhaművészek világába.

Gasztroforradalmat csináltak itthon. A civil zászlóvivők a bloggerek voltak, köztük Zsófia, a fővezérek pedig az új éttermesek, új séfek, új szakírók. Kreatív szabadságharc ez – még mindig tart – a minőségért, a stílusért, az élményért, a technológiáért, az egészségesért. Az igények formálásáért. Budapest mára menő evőváros lett. Zsófia szerint a következő esztendőkben a vidéki vendéglátás válthatja a legnagyobbat.

Ő amúgy sosem akart éttermet, és úgy tekint magára: profi háziasszony, aki ötleteket ad, segít. Rögtön tanácsot is kérek tőle: régimódi vagyok-e, ha bizonyos ételek kapcsán nem borítom föl a családi ízhagyományt. Nem, válaszolja, például ő is viszi tovább a nagymamájától örökölt receptjeit, akinek a rakott krumplija úgy jó, ahogy van. Ám, teszi hozzá, miként a diplomáciában is lehet másként fűszerezni egy-egy mondatot, úgy az új ételharmóniát is apró változtatások adják ki az örömfőzésben.