Mozduljon a csípő! A férjek többségének kezdetben felcsillan a szeme

A fej, a mellkas és a csípő mintha önálló életre kelne, a mozdulat úgy hullámzik át a testen. Óhatatlanul is bevillan a kép: kicsit olyan az egész, mintha afrikai asszonyok táncolnák körül a tábortüzet, miközben a dobok hangja visszhangot ver az éjszakában. Valójában azonban Egerben vagyunk: a Laylat El Amar Művészeti Társulat találkozóra hívta a hastánc híveit. Aki hozzám hasonlóan kezdőként kukkantott be a budapesti Balogh Andrea, Rhea órájára, meglepve szembesülhetett vele: nem csupán az egészen fiatalok villantanak hasat, hanem a harmincon túliak is látnak fantáziát a hastáncban, sőt akadnak középkorú nők, akik bátran megringatják teltebb idomaikat.

Nem számít se a kor, se a testalkat, csak a lelkesedés – mindez ugyanis nem elsősorban az erotikáról szól…

– Szeretnénk megmutatni, hogy milyen sokszínű és kiismerhetetlen az orientális tánc – mondja az esemény szervezője, Veréb Szandra, aki elsősorban az önkifejezés eszközének tekinti a táncot. Tizenévesen egy filmélmény hatására kezdte érdekelni az egyiptomi kultúra, majd külföldi tanároktól is tanult. Azt tapasztalta: az orientális tánc finoman formálja a női testet, szabályozza a hormonrendszer működését, s kiegyensúlyozottá tesz. Ha egy nő sokat táncol, a haja is fényesebb, a bőre is simább.

– Gyerekeknek is tartok „tündértáncot”, ugyanis a zene ritmusára végzett mozgás növeli a testtudatosságot és fejlesztő hatású, így olyan tanulási problémák esetén is segíthet, mint a diszgráfia vagy a diszkalkulia – meséli Dománné Erdélyi Krisztina, aki tanári hivatása mellett hobbiból táncol.

Négy gyermeket szült, s az otthon töltött évek után úgy érezte, ideje visszatalálni a nőiességéhez. Az első hastáncóráját a nagymamája fizette, mert bízott benne, ez lesz az, ami az unokájának önbizalmat és tartást ad. Ma már nem csak az Ezeregyéjszakát idéző zenére lejtenek a társulat tagjai, de kedvelik a törzsi fúziós táncokat is, amelyek „ősanyáink” mozdulatait ötvözik a maiakkal.

– Földies, erőteljes ez a tánc, segít felszabadítani a női energiákat, s az élményt az teszi teljessé, hogy csoportban, közösen mozgunk – magyarázza Kriszta. Mutatja a kellékeit: gyöngyökkel kivarrt ruhája, Ízisz istennőt idéző aranyszínű fátyla is akad.

Megsúgja, szívesen jár fellépésekre, de legénybúcsút például sosem vállalna, nehogy a fiúk félreértsék a helyzetet.

A férjek többségének kezdetben felcsillan a szeme, hiszen arra gondolnak, a feleségük az ő kedvükért lejti majd az erotikus „fátyoltáncot”. Később aztán, mikor rájönnek, mennyi gyakorlással jár mindez, s kezdődnek a fellépések, no meg a Seherezádét idéző ruhákra is költeni kell, néhányan már morcosak lesznek, akad, akiben a féltékenység is felébred. Nincsenek ezzel egyedül: a háremek hölgyei is csak uruknak lejthettek, sőt a legendák szerint hajdan megégették az arab lányok csípőjét, így vették el a kedvüket attól, hogy táncosnők legyenek és közszemlére tegyék bájaikat.

A mai lányok állítják, aki kipróbálja a hastáncot, függővé válik, s úgy érzi, végre megtalálta önmagát. A közönség soraiban ülőket is gyakran elragadja a lelkesedés. Akadt olyan nagymama korú asszony, aki a bemutató után így hálálkodott: „Kedveském, úgy éreztem, hogy újra fiatal vagyok!”