Sztankay Ádám: Majd csak eljön az én időm

Negyedszázada, hogy nem sikerült végignéznem a Reszkessetek, betörők!-et. Pedig már bemutatásakor akartam, hiszen nagyon vicces volt az előzetese.

Család-otthonSztankay Ádám2016. 12. 21. szerda2016. 12. 21.
Sztankay Ádám: Majd csak eljön az én időm

Ám huszonhat éves koromban ciki lett volna beülni egy olyan filmre, amelyik állítólag arról szól, hogyan intézi el a családja által karácsonykor otthon felejtett nyolcéves kissrác az otthonukat kirámolni készülő betörőket.

Végül, hogy legyen ürügy a megtekintésére, az akkor tizennégy éves kishúgomat hívtam mozizni. Aki közölte, hogy ez gyerekeknek szól, ő meg már kész nő, és jobb lenne, ha én is felnőnék.

Nem a kistesóm tanácsát követtem, az élet hozta úgy, hogy utóbb olyan történések miatt maradtam le rendre a filmről, amelyek a felnőttlét felé formálják az embert.

Már az is elég szimbolikus, ami akkor történt, amikor a Reszkessetek, betörők! tuti program lett a tévék ünnepi műsorán. Egy ilyen karácsonykor bekészültem a képernyő elé, de anyám azt mondta: muszáj leugrani a boltba, mert este vendégek jönnek, de kifutottunk a tejfölből, márpedig anélkül nem kerülhet asztalra a töltött káposzta. Szüleink elváltak, tesóm és anyám személyében a gyengébb nem képviselőivel éltem, akik ugyan általában egyáltalán nem látszottak elesettnek, de egyetlen férfiként mégis nekem kellett tejfölügyben intézkednem.

Mire visszatértem, a film már ment, anyám és az akkor már majd’ húszéves kishúgom dőltek a nevetéstől. Kár, hogy én csakis az elejétől vagyok hajlandó végignézni bármely mozit.

Peregtek az évek, volt, hogy privát életi gondok, máskor munkaügyek miatt nem jött össze a film megtekintése. Volt, hogy időm nem volt a komédiára, máskor a kedv hiányzott hozzá.

Olykor persze beleszaladtam egy-egy részletébe – karácsonykor ez szinte elkerülhetetlen –, ott járt a fejemben a sztori. Az is elősejlett idővel, hogy miről is szól valójában a film, melynek amúgy a Valahol az emlékeimben című betétdala Oscar-díjat nyert. És mire lényegében látatlanul is megértettem a családi komédia mélységeit, egyre biztosabb lettem abban, hogy egyszer, ha már tényleg felnőtt leszek – ami ugye kinél mikor jön el –, csak azért is végignézem majd. Hogy lássam végre ától cettig, ahogy egy otthon felejtett nyolcéves pár óra alatt megtanulja, mi is az, hogy élet.

Ezek is érdekelhetnek