Nosztalgia

Majdnem felborult az államháztartás. Döbbenetes sokat, több mint 50 milliárd schillinget költöttünk az osztrákoknál. Vettünk mindent, amit láttunk. A 30 évvel ezelőtti Gorenje-korszakra emlékezünk.

Igazából nem örülnék, ha bárkinek elárulnák, de legnagyobb kedvencem az Igazából szerelem című film. A kollégák ugyanis elkönyveltek egy cinikus, gonoszkodó, ironizáló, senkit és semmit nem tisztelő valakinek – amely tulajdonságok egyébként nagyon is aján

Baráti pár rám bízta a négyéves Ádámot. Lazulni igyekeztek, szülőként legalább fél napig fesztelennek lenni a rokonvizetek főidénye előtt. Úgyhogy kitalálták új családi szerepemet, „te jó tánti lennél nálunk is, vidd el Ádámot karácsonyi gyerekprogramra”,

ÜNNEP TÁJÁN vannak ugyebár a klasszikusnak számító, megható kulturális „programpontok”, amilyen például Dickens kísértethistóriája, a Karácsonyi ének. És vannak a könnyedebb, szórakoztató műfajok fenyőillatú – és valljuk be, megunhatatlan – képviselői, am

Negyedszázada, hogy nem sikerült végignéznem a Reszkessetek, betörők!-et. Pedig már bemutatásakor akartam, hiszen nagyon vicces volt az előzetese.

„Az öregember, ha diófát ültet, nem magának, az unokáinak ülteti” – tartja a mondás, hiszen ez a fák legbölcsebbike, nagyjából 15 éves korában kezd termést hozni. Már honfoglaló őseink is itt találták, alatta hűsöltek: a diófa kínálja a legszebb, legillat