Szücs Gábor: Szipogok és vigyorgok
Igazából nem örülnék, ha bárkinek elárulnák, de legnagyobb kedvencem az Igazából szerelem című film. A kollégák ugyanis elkönyveltek egy cinikus, gonoszkodó, ironizáló, senkit és semmit nem tisztelő valakinek – amely tulajdonságok egyébként nagyon is ajánlhatók mindenféle skriblernek –, miközben, főleg hatvan után, egyre inkább hatnak rám az érzelmek. Képes vagyok meghatódni akár egy jó mondattól, akár egy érzelmes zenétől, hogy a kisgyerek-kutya kombinációt ne is említsem.
És ugyan kutya nincs az Igazából szerelemben, de minden más bőséggel: ezernyi megható történet, isteni színészek formálta szeretni való figurák, romantikus zene, ja, és irigylésre méltó mennyiségben igazából szerelem…
A történet oly bonyolult, annyi szálon fut, hogy a részletek megtöltenének egy egész Szabad Földet. Elég annyi, hogy a sztori karácsony előtt öt héttel kezdődik, és mire karácsony lesz, a legtöbben rátalálnak a szerelemre.
Igazi sztárparádét láthatunk: Colin Firth, Emma Thompson, Liam Neeson, Hugh Grant, Keira Knightley, Rowan Atkinson, Billy Bob Thornton, Bill Nighy (az öreg rocker szerepében képünkön), Claudia Schiffer mellett tucatnyi, azóta sztárrá vált színész tűnik fel a filmen.
És a film körüli sztorik! Az egyik férfi szereplőnek igazából sármosnak kellett lennie. Ámde belátták: nincs az a brit férfi, akibe bárki hosszú időn keresztül reménytelenül szerelmes tudna lenni, így végül egy fiatal brazil félistené, Rodrigo Santoróé lett a szerep.
A film eleje és a vége a londoni Heathrow reptéren játszódik: az érkező utasok és a rájuk várakozók egymás nyakába borulva, sírva, mosolyogva ölelik egymást. Ők nem statiszták, valódi utasok: Heathrow-n több operatőr állt lesben egy héten keresztül, és amikor sikerült elkapniuk egy-egy megható pillanatot, akkor engedélyt kértek a felhasználására.
És ki ne hagyjam a világ kedvenc táncjelenetét, vagyis amikor az angol miniszterelnököt alakító Hugh Grant táncra perdül a rezidencián. Eleinte egyáltalán nem volt ínyére, elpróbálni sem volt hajlandó a táncot, a felvételre viszont túlságosan is beleélte magát, elkezdett ő is énekelni, ami nagyon megnehezítette a jelenet összevágását. (Ugye, emlékszünk: a film megihlette Gyurcsány Ferencet is, akkoriban róla is készült egy miniszterelnöki tánc – mit mondjak, Hugh Granté jobb volt…)
Miközben ezt írom, természetesen megy az Igazából szerelem. Szipogok és vigyorgok, amikor és ahogy kell. És miután az a ház, amelyben a magára maradt apa él az ugyancsak szerelmes kisfiával, ugyanaz, mint amit a Sztárom a páromban láttunk – amelyben ugyancsak Hugh Grant játszott, és amelyet ugyanaz a Richard Curtis írt, mint aki az Igazából szerelmet is írta és rendezte –, ugye nem fognak meglepődni, ha most azonnal megnézem a Sztárom a páromat is. Ez is maradjon köztünk: ez a második kedvencem.
Vénülök, ez már igazából biztos…
