Mindenki lehet szép - Viktória régen volt utoljára fodrásznál, nehezen szólal meg a meghatottságtól

Hogy tetszik? – kérdezem a 29 éves André Viktóriát, miután elkészült a frizurája. Nehezen szólal meg: – Nagyon – mondja elcsukló hangon. Másfél éve volt utoljára fodrásznál, és nem azért, mert ne lenne rá igénye. Kozmetikusnál még sohasem járt, s most először lakkozták ki a körmeit. Párja, Fecó is örömmel mustrálja a megváltozott külsőt – tudják, nekik mindenáron talpon kell maradniuk.

– A gyerekeinket védelembe vette a gyámhatóság, ha nem találok munkát és nem változtatunk az életünkön, elvehetik őket tőlünk. Azt nem élném túl. A 9 éves kisfiam jó tanuló és kiválóan karatézik, de 33 négyzetméteren élünk öten, az édesanyámnál. Vizesek a falak, szinte már életveszélyesek, hogy lehet így normális életet élni?! Fecónak volt egy lakása, eladta, négymillióval még mindig tartozik a vevő. Hol van munkája, hol nincs. Havi 50 ezer forintból gazdálkodunk. Nekem virágkötő az eredeti szakmám, de a gyerekek miatt nem tudok üzletben elhelyezkedni, a kisebb még csak hároméves. Jó lenne egy takarítói állás – mondja Viki, aki nagyon hálás a felkészítésért.

Mindenki így van ezzel, aki eljut a zuglói Tükörkép Műhelybe. A helyi Család- és Gyermekjóléti Központ a munkanélküli ügyfeleket szeretné segíteni, hogy könnyebb legyen számukra az álláskeresés, amihez pedig elengedhetetlen némi önbizalom. – A VII. kerületben is működik hasonló szolgáltatás, külföldön sem ritka. Mi a zuglói álláskeresőket támogatjuk – tájékoztat Szabó Rebeka, a XIV. kerület szociális ügyekért felelős alpolgármestere. Felújítottak egy önkormányzati tulajdonban lévő helyiséget, ahol korábban is fodrászat és kozmetika működött. Megvették az alapvető felszereléseket, s pár hete megnyitottak.

Rózsa Magdolna a szíve-lelke a szépségszalonnak, megszállott szociális munkás. Eredetileg kozmetikus, aztán lett fodrász, műkörmös és pedikűrös, még a talpreflexológiát is kitanulta. Az élet sorra-rendre olyan helyzetekbe hozta, ahol elkélt a segítség, s ő mindig örömmel ment. Ha kellett, Szarajevóban, máskor Afrikában szépítgette az embereket, önkéntes alapon. Nemrégen diplomázott szociális munkás szakon, most a másoddiplomáért hajt az ELTE-n. – Szerdán és pénteken a családsegítőben dolgozom, a hét többi napján „veszem kezelésbe” az ügyfeleket – mondja a kétgyermekes anyuka, aki nemcsak a külsőt, hanem a lelket is szem előtt tartja. – Ha valaki elégedett a külsejével, sugárzik róla, hogy jól érzi magát a bőrében. Sok olyan emberrel találkozom, akik már több visszautasítást is kaptak az állásinterjúk után. Ők egy idő után óhatatlanul azt érzik, hogy haszontalanok, feleslegesek.

Nekik egy-egy jó szó, kis odafigyelés is hatalmas kincs. A múltkor járt itt egy középkorú hölgy, még soha nem masszírozták meg az arcát. Többgyerekes anyukák hozzák a gyerekeiket, hogy az ő hajukat is vágjam le. Férfiak is jöhetnek, nekik sem árt az ápolt külső, de mozgásképtelen, idős emberekhez is elmegyek, hogy rendbe tegyem a hajukat – s Magdi mutatja a vendégkönyvét, ami tele van hálálkodó bejegyzésekkel. Hajfestést egyelőre csak akkor vállal, ha a vendég hozza a festéket, mert arra már nincs keret.

De a szerencse – pontosabban a Caledonia nevű étterem tulajdonosa – melléjük szegődött, aki azzal kereste meg Magdit: szívesen rendezne jótékonysági estet, s annak a bevételéből beszereznek mindent, amire szükség van. Buszjegyeket például, sokan ugyanis azért nem tudnak eljönni a Tükörképbe, mert nincs rá pénzük. – Kozmetikumokat időnként adományként kapunk cégektől, és szép számmal ruhákat, cipőket magánszemélyektől. Ezekből válogathatnak, akik állásinterjúra mennek és nincs megfelelő öltözékük. Segítek megtalálni azt a stílust, amit az adott munkakörhöz elvárnak, és egy picit a sminkelés rejtelmeibe is bevezetem azokat, akik erre igényt tartanak. Mindig boldogan hívnak fel, ha sikerül megkapniuk a hőn áhított munkát. Ennél többre nincs szükségem.