Vágyálom az önállóság

– Sem az öcsém, sem én nem önszántunkból élünk az anyánkkal. A főiskolát nem tudtam befejezni, mert apánk meghalt, anyám pedig a magatehetetlen nagymamámat gondozza, csak ápolási díjat kap.
Egy 200 lelkes faluban élünk, itt csak akkor tud egy fiatal önálló életet kezdeni, ha a szülei anyagilag támogatják. Ez nálunk elképzelhetetlen, de a legtöbb falusi családra ez a jellemző. A fiatalok a szüleikkel élnek, akkor is, ha megházasodnak. Nekem a tanulás lett volna a kiugrási lehetőség, de az élet közbeszólt.
Szerencsére van munkánk, igaz, csak 130 ezer forintot keresek havonta, s az öcsém se többet. Mindketten ingázunk a munkahelyünkre, de a városi albérletet nem tudnánk kifizetni. A párkeresés sem könnyű, csapdahelyzetben élünk. A mai munkahelyek többsége bizonytalan, hiába vagyok bejelentve a cégnél, nem mernék hitelt fölvenni, hogy önálló lakásom legyen. A falunkban már a negyedik generáció él a felmenői építette és aztán folyamatosan javítgatott házakban. Mindezen túl inkább mi vagyunk anyám támasza, mint ő nekünk – meséli a 29 éves Zsolt, aki a Dunántúl egyik leggazdagabb régiójában él.

Esete jól tükrözi a legújabb felmérést: a szüleikkel élő fiatalok kétharmada családi házas, falusias övezetben lakik, míg az önállóvá vált fiatalok négytizede városias környezetben vagy lakótelepen él.

A nagyobb településeken élők magasabb arányban kezdenek önálló életet, mint a falvakban lakók.

A 20–39 évesen szüleikkel maradók több mint harmada csak az egyik szülőjével él, és az ilyen családok aránya folyamatosan emelkedik. Nincsenek ezzel másképpen a diplomás, magasabb jövedelemmel rendelkező fiatalok sem. – Ha albérletbe költöztem volna, annak költsége felemésztené azt a pénzt, amit félretehetnék, hogy egyszer saját otthonom legyen. Mert ha hitelt vennék fel, önrész akkor is kell. Én szerencsés vagyok, mert az édesanyám hitel nélkül vett nekem lakást Pesten – mondja István, a 40 éves ügyvéd. Már a saját családjával él, a jelenlegi lakásukat eladják, s abból a pénzből lépnek tovább. – A nagyanyám mindig azt mondja, ők sokkal szegényebb világban éltek, mégis mindenkinek volt fedél a feje fölött. Nem érti a mai fiatalok küszködését.

Az egyik bank számítása szerint, ha a gyermekünknek kétéves korától havonta félreteszünk 15 ezer forintot, húszévesen már akár 4 millió forinttal támogathatjuk az otthonteremtését.

A kérdés csak az, hogy ezt hányan engedhetik meg maguknak, s húsz év múlva mire lesz elég a 4 millió forint?