'... Ez súlyos házassági válságot jelez... S ez csak rosszabb lesz'

Kedves Ágnes!
Különös családi problémámmal fordulok önhöz, legalábbis én még nem hallottam hasonlóról.
A lényeg: a férjem a régi családját előbbre helyezi a mostaninál. Tehát fontosabbak neki a szülei és a testvérei, mint én és a két gyerekünk.
Húszévesen mentem férjhez először, két év múlva megszületett a fiam, de 25 évesen már elvált asszony voltam – nem az én hibámból.
Néhány év szingliség után megismerkedtem a mostani férjemmel, aki nálam két évvel fiatalabb, egyedülálló fiatalember volt, s akkor még otthon lakott a szüleivel és a két öccsével.
Összeházasodtunk, én a nyolcéves fiamat vittem a házasságba. Emiatt Gábor szülei nagyon ellenezték a kapcsolatot, de mivel nagy volt a szerelem, nem törődtünk vele. Ma már látom, hogy kellett volna… Hamarosan megszületett a közös gyermekünk, a kislányom most hatéves.
A férjem a sajátjaként nevelte a fiamat, aki – még ma, kamaszként is – jó természetű, csendes, okos gyerek, semmi gond nincs vele. A kislányunk meg egy cserfes, vidám kis tündér.
Ahogyan a nagy szerelem lecsendesedett, a férjem egyre többet járt haza a szülői házba, ami negyedórára van tőlünk. Most már ott tartunk, hogy a munkából jövet mindennap ott tölti a fél estét, idehaza csak 7-8 óra körül ér. Minden dolgát az anyjával és apjával beszéli meg. Ott mindent megcsinál, de itthon a legegyszerűbb javításért is hetekig kell rágnom a fülét. Minden vasárnap oda kell mennünk ebédre, velem és a fiammal hűvös udvariassággal beszélnek, de a vér szerinti unokájukkal se sokat foglalkoznak. Mindenki csak Gábor körül sertepertél, akit amúgy a hét minden egyes napján látnak. Ő meg boldog, vidám, jól érzi magát, ellenben otthon szórakozott, közömbös, a fiamhoz alig szól, de a lányunkhoz se sokkal többet.
Sokáig tűrtem, de most már egyre nehezebben viselem, hogy ennyire a háttérbe szorultunk. Szóvá is tettem, s az volt a válasz: de hát ők a családom!
Ami meg végképp beteszi a kaput: bejelentette, hogy a nyáron velük utazik Franciaországba, pont elférnek az apja ötszemélyes autójában.
Mit szól ehhez?
Üdvözlettel: Barbara


Kedves Barbara!
Ez valóban különös történet. Így, a férje verziójának ismerete nélkül, azt mondanám, hogy kiváltképp éretlen személyiségről van szó. Hiszen a családja most már elsősorban önök, nem egészséges a túlzott ragaszkodás a szüleihez és testvéreihez. De létezhet más magyarázat is. Hogyha ennyivel jobban érzi magát másokkal, az súlyos házassági válságot jelez. S ez csak rosszabb lesz. Itt az ideje a feltáró, komoly beszélgetésnek és a következmények számbavételének…

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes