Mire jó a hamu?

Télen a járdát, tavasszal a földet hintjük meg vele, régen mosópornak is jó volt. Ne a kukába tegyük, hanem veteményezés előtt a földre! A szüleimtől lestem el ezt a kis trükköt, akik a nagyszüleimtől, ők pedig a dédszüleimtől látták.

Itt a tavasz, a veteményezés. Mielőtt elvetnénk a magokat, elültetnénk a palántákat, szórjuk meg a területet hamuval. Tisztítja a földet, ahogyan régen a ruhával is tette.

Valamikor, még a dédmama idején a hamura vizet öntöttek, ebben áztatták  a vásznakat és a derékaljakat.
Álltak egy hétig, majd vitték a patakra kimosni. Elfogták a patakot, s az álló vizében mosták a ruhákat. Patyolattiszta lett mind, öröm volt nézni. Nagypéntekre készen lett.

Ám akadt tennivaló bőven a földeken is ekkortájt. Gyakran használunk műtrágyát, ami savasít és kiégeti a földet, a savas eső pedig csak tovább károsítja. Az élettelen föld nem tud életet lehelni a zöldségpalántáinkba, a krumplinkba. Ha szép termést akarunk, gondoskodnunk kell róla, hogy a talaj megfelelő állapotban legyen, s ehhez jó a hamu.  A legtöbb háznál van belőle, nem kell érte külön fizetni. Mint az emberi szervezetnek, úgy a földnek is szüksége van a sav-lúg egyensúlyra.

A hamu pedig lúgosít. De vigyázzunk! A túlzott lúgosság sem tesz jót a földnek. Meg kell találnunk az egyensúlyt. Elsősorban oda szórjuk, ahol zöldséget akarunk termelni. Ha lehet, juttassunk a krumpliföldre is.

Távol tartja a zöldségek gyökereit, a répát károsító csigákat, rovarokat, rágcsálókat is.

Dédszüleink tudták, mit csinálnak. Tanulhatunk tőlük ma is.


Pintér Dalma, Mátraterenye