Salánki Anikó: Kedd, péntek, vasárnap

A reggeli tejeskávét már megette. A beleaprított kenyér miatt olyan lett, mint a főzelék, ezt az unokamenye állapította meg, nem rosszindulatból, csak úgy. Kinézett az ablakon.

A redőnyök a nagy házon még leeresztve, persze, a fiatalok nem olyan korán kelők, pihennek a hétvégén, jól teszik. Mikor az unokája hazatért, aztán meg fiatalasszony is került melléje, nekik adta a házat, ő meg leköltözött ide, a melléképületbe. Kora ősszel a vérnyomása miatt kórházba került, a fia is meglátogatta, pedig messzire nősült, az eltelt évtizedek alatt ritkán jött. Míg őt bent vizsgálgatták, meglepetésként új helyiséget húztak a meglevők mellé, jó szakember a gyerek meg az unoka is. Zuhanyozó és WC kapott helyet a szoba-konyhához, úgyhogy minden kényelme meglett. Sokan óvták, hogy majd megjárja a nagylelkűségével, amikor lemondott a nagy épületről, de a károgóknak nem lett igazuk.

Vandácska, mert így hívják az unokamenyét, rendesen ellátja, jól is főz, ő meg szeret itt lent lenni. Annak idején ezt építette fel először, hogy a magukéban lehessenek addig is, amíg össze nem spórolják a házra valót. Irénke, a felesége nem engedte, hogy kölcsönt vegyenek fel, így jó pár évük ráment, de megérte. Igaz, kockaház, de akkor az volt a módi.

Öt éve már, hogy elment a párja, mint a kismadár, csak úgy elrepült.

Nehéz volt egyedül. A fiatalok mindig rohannak, az utcabeliek meg kicserélődtek, az ő korosztályából senki se maradt. A doktornő azt mondta, sétálgasson, az jót tesz az egészségének.

A piac lett a célja, ott néha még szót is lehet váltani, kérdezősködni, az nem kerül semmibe. Tavaly tavasszal meglátott egy maga korabeli, bajuszos, mokány embert, kis cirokseprűt árult.

Már csak néhány darab maradt előtte a földön, az akkurátusan kiterített katonai sátorlapon. Ez lett a beszélgetés alapja, a barnás zöld vászon. Szó szót követett, kiderült, bár nem egyazon évben, de ugyanott töltötték le a szolgálati idejüket. Így kezdődött a barátságuk. Azóta, ha esik, ha fúj, megy a piacra. A keddi kicsi, a pénteki már jobb, s a vasárnapi már tényleg emberes. Kis székre telepszik, úgy beszélgetnek, a seprűk meg lassan elfogynak. Utána beülnek a hentesbolt melletti ivóba, megisznak egy kisfröccsöt. Számos évtized van mögöttük, így sok a témájuk is. Kedd, péntek, vasárnap – ezek a hét legjobb napjai.