Tárca - Salánki Anikó írása

Reneszánszát éri a házi befőzés. Gyümölcsök az üvegekben egészben, magozva, hámozva, cukorral, édesítővel, a nagymama receptje szerint, régi vagy a legújabb szakácskönyvekből böngészve, de ne feledkezzünk el az újságokról és az internet kínálta fázisfotós

Rosszkedvűen forgatta a kezében a borítékot, fel se bontotta. Bélyeget nem ragasztottak rá, csak úgy bedobták a postaládájába. A feladónál az állt, hogy 4.A, meg az, hogy 50. Igazából személyesen akarták átadni a meghívót, sokáig nyomták a csengőt, míg ő

Nyugdíjas lettem, te jó ég! Milyen fura érzés – nézett a tükörbe, gondosan megfésülve a haját. Egy pillanatra kezébe vette a rúzst is, de aztán gyorsan visszatette a polcra.

Pali bácsi a viaszos vászonnal letakart asztalnál ült, és gondosan bekarikázta a naptárban a hét három fontos napját. A kiskonyhában a sparhelt sarkán a borotválkozáshoz langyosodott a víz.

Hosszan keresgélt a fiókjában, míg az egyik dossziéban megtalálta az önéletrajzát. Az „iskolai végzettségek” rovatba gondosan feljegyezte a nemrég kijárt tanfolyamot is, aztán csak nézte a papiroson sorjázó adatokat, s arra gondolt, az igazságot nem tudja

Hétfőn reggel, mint mindig, korán kelt. Ma vagyok negyvenéves – nyújtózott nagyot. A legszebb férfikor – nézte meg magát a fürdőszoba tükrében, s grimaszolt egyet. Alig hallotta meg a mobil csörgését. A főnöke hívta, elnyújtott orrhangon arra kérte – utas