Büntetik a lógást, de a szigor önmagában mit sem ér - Egyre több az iskolakerülő

Kevés olyan felnőtt lehet, aki diákkorában ne lógott volna az iskolából. Ha nem is egy napot, de legalább egy órát, hogy elmenjen lődörögni egy kicsit a haverokkal.

Nem másért, mint vagányságból, diákcsínyből vagy a kamaszkor önállósodási törekvésétől hajtva. Ha a gyereknek jó a kapcsolata a szüleivel, még be is számolhat egy ilyen kis kalandról. Addig nincs is baj, amíg egyszeri történésről és nem a tanulás, a szülők vagy a tanárok elleni megmozdulásról van szó.

A valóság azonban azt mutatja, hogy a lógások jelentős része nem holmi gyerekcsíny, hanem sorozatos távolmaradás az iskolából. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának adatai szerint az alapfokú oktatásban az utóbbi négy év alatt 15 százalékkal nőtt az iskolakerülők aránya.

A kormányzat 2011-ben úgy gondolta, hogy a családi pótlék visszatartásával célt érhetnek azoknál a szülőknél, akiknek a gyermeke 50 óránál többet hiányzik igazolatlanul. Ez az elképzelés nem vált be, ezért 2012- től teljesen megvonták a családi pótlékot arra az időszakra, amíg a gyerek nem járt rendesen iskolába.

A tapasztalatok szerint a szigor önmagában mit sem ér, más intézkedésekre is szükség van ahhoz, hogy ez a probléma megoldódjon. De mi lehet az oka annak, ha egy gyerek sorozatosan igazolatlanul hiányzik?

– Nem lehet általánosítani, másmás ok húzódik meg a háttérben a különböző társadalmi rétegeknél. Az biztos: régen egyértelmű volt, hogy a gyerek iskolába jár. Egy szinte kijátszhatatlan rendszerben, mert ha a szülő tudomására jutott, hogy a gyerek hazudik, annak komoly következményei voltak – vélekedik Szegő Andrea pszichológus. – A szülőnek és a gyereknek egyet kell értenie abban: a gyereknek az a dolga, hogy iskolába járjon. A diákok gyakran azzal érvelnek a lógás mellett, hogy nem köti le őket az iskola. Ez butaság, mert akkor az intézmények jelentős részét be lehetne zárni. Az sem mindegy, hogy a szülő miként vélekedik az iskoláról. Ha állandóan negatív véleményeket fogalmaz meg a tanárokkal és az oktatással kapcsolatosan, az iskola egy idő után elértéktelenedik a gyerek szemében – állítja a szakember, aki egyre súlyosabb gondnak látja az iskolai agressziót. Egy-egy diákot sokszor olyan megaláztatásoknak, kirekesztésnek, zaklatásnak és fizikai bántalmazásnak tesznek ki a társai, amit senkinek nem mer elmesélni, így inkább a lógás mellett dönt. – A rohanás és az időhiány olyannyira meghatározza az életünket, hogy sok családban szinte csak egymás mellett élnek a szülők és a gyerekek. „Mi volt az iskolában? Semmi.” Ennyiben ki is merül a napi párbeszéd. Kevés az odafigyelés, a másikra való ráhangolódás.

A gyerek ezért inkább egy kortárs csoport társaságát keresi, ahol érezheti, hogy fontos. Még akkor is, ha az deviáns viselkedésekkel jár – mondja Szegő Andrea.

A diákok lógása nem rendőrségi ügy, ez kiderül az ORFK-tól kapott tájékoztatásból. A rendőr csak a tanítási napokon intézkedhet, ami annyiból áll, hogy iskolaidőben igazoltatja az utcán kóborló gyereket. Ha a diáknak nincs igazolása, és kiderül, hogy engedély nélkül van távol, akkor a rendőr elkíséri az iskolába. A többi feladat az intézményre, de leginkább a szülőkre hárul.