Japánul is csíp a hagyma - Melyik a legkülönlegesebb magyar szó? Junko és Kei elárulta

Hagyma is kell az ételbe, s aki tisztítja, annak könnyezik a szeme. Mindegy az, hogy magyar vagy japán fogás készül, a lényeg nem változik.

Kecskeméten járunk, ahol sikeres workshopokat vezet Miyama Junko. Minden alkalommal telt ház van, ami azt bizonyítja, hogy sokakat érdekel a japán konyha, illetve a „hírös város” régi keletű japán–magyar kapcsolataira is emlékeztetni enged. Évtizedekkel ezelőtt választották Aomorit testvértelepülésnek, és mindmáig gyümölcsöző a kapcsolatuk. Erről is írhatnánk, de most inkább főzzünk!

Yakisoba (jakiszoba) készül, vagyis gyümölcsös-zöldséges szószos japán tészta, a nyári fesztiválok népszerű utcai eledele. Kínai tojásos tészta (nálunk spagetti is jó), negyed kiló vékonyra szeletelt sertéstarja (darált hússal pótolható) kell hozzá, valamint vöröshagyma, sárgarépa, paprika és káposzta.

Junko kezdi az aprítást, majd akad vállalkozó kedvű az érdeklődők közül, aki folytatja. Amíg dinsztelődnek a zöldségek, a tészta is kifő, melynek vizébe „bűvös porként” nagykanálnyi szódabikarbónát hintett a konyhafőnök. Nincs más hátra, mint egy nagyobb serpenyőben összeállítani az alkotóelemeket és meglocsolni japán szósszal.

Hát ez nem túl bonyolult recept – jegyzi meg valaki a résztvevők közül. Mindez nem véletlen, hiszen Junko olyan egyszerű és gyorsan elkészíthető japán ételeket mutat be, amelyeket bármikor „összedobhatnak” odahaza a háziasszonyok. Előnye, hogy a hozzávalók ismerősek, sőt a fűszerek, a szószok is beszerezhetők.

Egyébként a japánok a hétköznapokon általában vegyesen étkeznek, az autentikus fogásokat inkább csak ünnepnapokon fogyasztják.

Jóval kevesebb zsiradékot és sót használnak, és sokkal több halat esznek, mint mi. De a gyorsuló világ, a nyugati hatások a táplálkozási szokásaikat is megváltoztatták, az elmaradhatatlan szusi mellett éppúgy szeretik a pizzát vagy a currys mártást.

A yokohamai Junko két évvelezelőtt járt először nálunk. Beleszeretett a fővárosba, megkedvelte a magyar ételeket, a borokat. Régebben egy évig tanult Lipcsében, majd azegyetem végeztével egy német cégnél kezdett dolgozni. Aztán üzleti kommunikációval foglalkozott, illetve egy kávéházlánc marketingtervezője volt, mindeközben kávémesteri oklevelet is szerzett. Egyetemi diplomája szerint kultúrtudományi szakértő, de okleveles cukrász is. Tavaly júliusban költözött ide, szeptember óta tanulja a nyelvünket. Férje, Kuragane Kei magyarországi kötődése régebbi keletű: tíz évvel ezelőtt egyetemi ösztöndíjasként tanult Budapesten.

Ezt megelőzően a szakdolgozatát arról írta, hogyan szerepel az 1956-os forradalom az ezredfordulóig kiadott magyar középiskolai tankönyvekben.

Kei gimnáziumi oktatóként kezdte a pályáját, majd Magyarországról visszatérve a Tokiói Magyar Kulturális Központban folytatta. Hozzánk 2010-ben jött újra, a japán nagykövetségen kutató-tanácsadóként, politikai elemzőként dolgozott négy éven keresztül. 2015 karácsonyán házasodtak össze. Elhatározták, hogy európai életüket Budapesten rendezik be.

A férj politológiát tanít a Szegedi Tudományegyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a feleség a Mathias Corvinus Collegiumban japán nyelvet oktat, szívesen tart máshol is nyelvtanfolyamokat, a japán konyhát pedig workshopok keretében és saját blogján népszerűsíti. Jól érzik itt magukat. Imádják a magyar konyhát, kedvencük a gulyásleves, aszékelykáposzta, a csirkepaprikás és a zöldborsófőzelék. Kei tökéletesen beszéli a nyelvünket, Junko még az elején tart, de az olvasás már megy neki. És, hogy maradjunk a konyha közelében: szerintük az egyik legkülönlegesebb szavunk a gyümölcsleves.