Varázslatos gyerekkuckók

A ház többi részéhez viszonyítva a gyerekszoba gyakran némiképp „földönkívüli” – állítja a pszichológus, aki szerint a rumli és a rengeteg játékkacat szinte e helyiségek velejárója manapság. Sokan átéltük, hogy az óvodás szőnyegre szórt legókockái közt lábujjhegyen járva kerestük az utat, és csak kopogva mertünk benyitni a kamaszhoz, aki a plafonig kitapétázta a falat a rockzenészek posztereivel.

Vajon mintaszerű gyerekszobát csak a lakberendezési magazinokban látunk?

Kim John Payne nem tartja reménytelennek a helyzetet, azt javasolja, vágjunk rendet a csemetéink birodalmában. Bátran nézzünk szembe a dobozokat, ládákat megtöltő játékok tömegével! Egy kutatás kimutatta, hogy egy átlagos amerikai gyermek évente 70 új játékot kap, a szétszedett, kiszuperált, megunt játékszerek pedig csak gyűlnek és gyűlnek… Szerinte nem kőszívű az a szülő, aki kevesebb tárggyal lepi meg a fiát vagy a lányát, a játékokra is igaz, hogy a kevesebb több. A gyermekek képzeletének fejlesztéséhez nincs szükség rengeteg különleges tárgyra – sípoló, villogó holdjáró robotokra például biztosan nem.

A kicsiket „hipnotizáló” villogó képernyőket is száműzné a szerző, aki figyelmeztet: a kisbabák 40 százaléka néz rendszeresen tévét vagy videót, és kétéves korra az arányuk 90 százalékra emelkedik. A 8–18 évesek naponta átlagosan 3 órát töltenek a televízió előtt üldögélve, a számítógépezésről nem is beszélve. Franciaországban megtiltották, hogy 3 évesnél kisebbeknek készítsenek filmeket, mivel kiderült: lassú beszédfejlődést, passzivitást, túlzott izgalmi állapotot eredményezhet, ha a tévét „bébicsősznek” használja a szülő. A kisebb gyermekek ideális kuckóját a neves pedagógus rumlitól mentesen, lágy fényekkel és színekkel, a rend és tágasság érzetével képzeli el. Esküszik rá: a gyerekek boldogabbak lesznek, ha egyszerűbbé tesszük az életüket. Azért ne legyünk szőrös szívűek: a játékvásárlási tilalom a gyermeknapra biztosan nem vonatkozik…