A dália gyökérzetétől besokallt - neki a királyleányka a legizgalmasabb

– Ilyen nemespenész csak a móri és a tokaj-hegyaljai pincészetekben van – és máris mutatja Gyüszi Mihály a sötétszürke „csodát” a hordó alján. – Ez majdnem állandó hőmérsékleten tartja a bort, ami nagyban hozzájárul a jó minőséghez – mondja büszkén az 57 éves szőlő- és bortermelő.

Nem akármilyen pincében járunk: 1867-ben épült, s még Gyüszi Mihály nagyapja vásárolta. Nem hiába, amit mi sem bizonyít jobban, mint az az oklevél, amit 1957 októberében kapott a szintén Gyüszi Mihály névre keresztelt nagyapa.

Az akkori országos versenyen ezüstéremmel jutalmazták a Gyüszi-féle ezerjót, az egyik tölgyfa hordóban még mindig ott a nagyapa bora. Igaz, ez 1974-es évjáratú ezerjó, de 43 év után is élvezettel fogyasztható. Teljesen tiszta, kiváló az íze, de alkoholtartalma már csak 11 maligánfok. Minőségének megőrzéséről is gondoskodnak az utódok, két-három évente frissítik.

– Régebben homokosabb volt a talaj, könnyebben lehetett művelni a szőlőt, most sokkal agyagosabb. Igaz, a szőlő errefelé, a Kisalföldön mindig csak mellékesnek számított, az itteniek leginkább állattenyésztésből és földművelésből éltek. Így vagyunk ezzel mi is. Harmincöt hektár szántónk van, azon takarmánykukoricát, étkezési búzát és napraforgót termesztünk, cégeknek lettünk állandó beszállítói. A szőlővel és a borászattal az a baj, hogy hiába csinálunk jó borokat, nem jó helyen vagyunk. A Balaton-felvidéki, szekszárdi, villányi boroknak nagy hírverést csapnak, mi sosem érünk a nyomukba – mondja kissé elkeseredve az etei gazda. A hatszáz lelkes település nem adja magát könnyen, 104 pincészet húzódik meg a falu határában.

Gyüszi Mihály igazán ért a borokhoz, a budafoki borászati szakközépiskolában tanult. A mezőgazdasági főiskolával is próbálkozott, de amikor a dália gyökérzetéről kellett volna számot adnia, jobbnak látta, ha odébbáll. Szerinte a gyakorlatban lehet a legtöbbet tanulni: az apjától leste el a metszés és a hajtásválogatás rejtelmeit. Jó tanítványnak bizonyult, évi 5 ezer liter bor kerül a hordókba, megötszörözte a nagyapja teljesítményét.

– Az a baj, hogy a jövedéki adó miatt csak kóstoltathatunk és korlátozott mennyiségben árulhatunk bort – panaszolja. – Legfeljebb 20 literrel vihet el tőlünk a vásárló, azt is legmesszebb 40 kilométerre. Sok pincészet inkább csoportokat fogad, mi is. Ilyenkor felcsapok szakácsnak, összeütök egy jó kis pörköltet. Utána lehet válogatni a borainkból, széles a választék: királyleányka, cserszegi fűszeres, zenit, zweigelt, és persze ezerjó. Melyik a kedvencem? A királyleányka, annak a legizgalmasabb az ízvilága. Versenyeken megkóstolom mások borait, de a sajátomat iszom a legszívesebben – avat be a borhoz való viszonyába Gyüszi Mihály.

Ő is rendszeresen megméretteti a borait, akár régen a nagyapja. Akkoriban 80 borminta került az ítészek elé, ma mintegy 220. A Gyüszi család oklevelei beterítik a présház összes falát, több mint 60 év munkájának elismeréseiként.

Az idén két arany és egy ezüst minősítéssel térhetett haza a bársonyosi bormustráról Gyüszi Mihály, aki az Ászár-Neszmélyi Hegyközség vezetőségének tagja. Egy cseppet sem aggódik amiatt, hogy mi lesz a szőlővel. Igaz, a termés felét már most is gyümölcsként árulják, csak a többiből lesz bor. Két fia közül a 28 éves Bence ott tüsténkedik az apja mellett, csak nemrégiben döntött úgy, hogy folytatja a családi hagyományt.

– Kemény munka ez, a szőlőnél ma is sok mindent kézzel kell csinálni.  Az ember minden hajtást kézbe vesz legalább kétszer. Ez nem kis feladat háromezer tőkénél – mondja a büszke bortermelő. – És ott van az időjárás, aminek állandóan ki vagyunk szolgáltatva. De ha egyszer beleteszi az ember a szívét és a lelkét a szőlőbe, soha nem adja föl.