Áronka egyszer óriás lesz - Rácáfolt a borúlátó jóslatokra

Takaros házhoz érünk Szécsényben, az ajtóban Áronka fogad, s édesanyja, Schmid Zsuzsanna. Törékeny, szőke asszony, haját kontyba fogja. Népi táncos is volt, az ott úgy dívik. Első gyermekével, Horváth Hella Napsugárral hetedik hónapja volt áldott állapotban, táncolt, akkor kezdett kigömbölyödni.

A táncpartner a pocak miatt már nem tudta szorosan ölelni, kezdtek furcsán mutatni a színpadon. A táncot kis időre akkor hagyta abba.

Amúgy tanítónő. Elsőtől negyedikig szinte mindent tanít, idősebbeknek testnevelést is, csak matyó hímzést nem. Azt meg azért nem, mert itt palócok élnek, erre nem ez a divat. Hellával könnyű volt a terhesség. Volt kis pocak, de nem szaladtak rá a kilók, s mikor Hella Napsugár megérkezett, senki nem mondta volna, hogy kismama.

Áronka? Négy és fél hónap terhességig vele sem volt gond, akkor kezdett dagadni a bokám, az arcom, mondja. Dagadok, na és, ez a gyerekkel jár, gondoltam. A védőnő kérdezte először, a vérnyomásommal nincs baj? Ugyan, mondtam, fellépés után, ha százat elér, az már csúcs, 80/60-nál többet ritkán mérnek. Ő százötvenet mért, s tanácsolta, azért vizsgáljon meg orvos. Vizeletmintát vettek, ami olyan lett, mint a pezsgő. Toxikus mérgezés, állapították meg Balassagyarmaton.

Életveszélyes állapotban van, és vitték is Budapestre, a Semmelweis Klinikára, hol ígérték, mindent megtesznek, de sok jóval nem kecsegtettek. Hívő, kérdezték. Nem gyakorlom, de tudom, valahol van isten. Akkor imádkozzon, hogy ön megmaradjon. A gyerek, kérdeztem. Semmi remény, ahhoz még a csoda is kevés lenne. Elaltattak, a férjemet hívták, jöjjön, mert nagy a baj.

Horváth István mackós, termetes ember. Ötéves kora óta, 29 éve népi táncol. Az építőiparban dolgozik, most a balassagyarmati börtön cserepezéséhez próbál anyagot szerezni, de ha kell, szállít, rakodik is.

Nyugodt ember. Mondja, Pestig a neten megnézte, arra, hogy a fia életben maradjon, semmi esély. Ült, s aggódott, a sors ne legyen igazságtalan, legalább a nejét ne veszítse el. Mire a fővárosba ért, megvolt a fiúcska. Él, mondták az apának, egy percet, kettőt, talán egy órát is kibírhat. Élve született, nevet kell neki adni mindenáron, tájékoztatták, ez törvényi előírás. Ha mindenáron név kell, akkor legyen Áron, felelte. Láthatom, kérdezte. Ha van ereje, felelték. A fiúcska pelenkákba bugyolálva 350 gramm volt. Szeme még csukva, arcocskája akkora, mint dió. Úgy festett, bőr sincs sok rajta, minden szívdobbanás látszott a homlokán. Búcsúzzon tőle, lehet, többé nem látja, tanácsolták, s a férfi mondta, ég veled, kisfiam. Ezt ismételhette hónapokig.

Engedje el, nem szülés, vetélés, a terhesség 30. hetéig anyában úgysem alakulhat ki anyasági érzés, tanácsolták lelkét erősítve Schmid Zsuzsannának. Ő fegyelmezett emberként elengedte őt. Nem sírt, annál keményebb, a klinikára haragudott, miért piszkálják, szurkálják, miért nem hagyják a fiát békén elmenni.

December 22-én szült, újév előtt őt még hazavitték, talán március volt, mikor először láthatta a fiát. Addig otthon reggel ötkor kelt, anyatejet fejt, mit férje vitt Pestre, frissen. Hátha.

Irigykedve néztem a többi gyereket, hogy ők már 800 grammosak. Mikor először fogtam kézbe, megnyugodtam, lehet, hogy a fiam itt a legöregebb, a legkisebb, de rajta minden olyan arányos, mint egy játék babán.

Anyák napja előtt, április 25-én vihettük haza, mikor valójában születnie kellett volna, kétkilósan. 

S kiolvastunk mindent, mit újszülöttekről tudni kell, mennyi baj várhat rá, de gond vele a két év alatt sosem volt. Nem sírós, nyugodt baba. Korához képest előbb állt fel, beszélt, s járt, mint a lányom, Hella. Most kiderült, egyik szeme lustálkodik, lehet, egy ideig szemüveges lesz. Megy, de az egyensúlyérzéke nem tökéletes, ha elesik sem sír, újra próbálja. Terápiás gyakorlatokra hordjuk, ez is rendbe jön. Tudom, utoléri a többieket, már 81 centi és 9,16 kiló. 

Nagyra nő majd, mint az apja, mondja az anya.

És Áronka versel, kezet nyújt, és köszön a fotós kollégának, ki szakállas, úgy, hogy szia, Gyuszi bácsi. Neki még aki szakállas, Gyuszi bácsi, mint a tokaji rokon. De hát még csak 2,5 éves, sőt csak kettő, ha jobban belegondolunk…