Csak hagyományosan

Úgy alakultak a családi programok, hogy az idén az ünnepet egyedül, otthon töltöttem. A karácsonyi, szilveszteri, húsvéti műsorokról már sokszor írtam, ezért nagy levegővétellel elhatároztam, hogy megnézem, milyen az augusztus 20-i kínálat.

Ez az ünnep ifjúkoromban hidegen hagyott, a Zalkotmány meg a Zújkenyér nem az a két téma, ami lázba hozta az embert. Gyerekként ugye fogalmam sem volt az előbbiről, ami meg a másikat illeti, pesti lakosként egészen felnőttkoromig nem ettem jó kenyeret. A mai, óriási választékot látva olykor már magam sem hiszem, milyen rossz volt a közértben kapható, ragacsos, nehéz, ízetlen félbarna. Persze, mivel mást nem ismertünk, abból is jólesett a zsíros deszka hagymával…

Aztán a kislányunkkal minden évben kimentünk a Duna-partra tűzijátékot nézni, ami ha nem is volt olyan szép, mint az idei, de jó kis családi programnak bizonyult. Amit ma már nem szeretnék, de akkor még fel sem vettem, hogy szoros embertömegben kell ácsorogni. Most már csak a tévé képernyőjén villogott a fényeső, szép volt és tetszett az aláfestő zeneválogatás. (Sokan nézték persze élőben, köztük egy igazi világsztár is: Robbie Williams, akinek a gyerekei a felesége által készített videó tanúsága szerint sikongatottak, ugrándoztak elragadtatásukban.)

De előbb, még délelőtt zászlófelvonás, tisztavatás, légi parádé – ezekre igazán csak fél szem jut, hiszen minden évben ugyanolyanok. Most a résztvevők szegények áztak-fáztak, elvégre senki sem szaladhat be a Parlament árkádjai alá az eső elől. Viszont a Szent Jobb-körmenetet már megkímélte az időjárás. Eszembe jutott, hogy – protestánsként is – mennyire lelkesen néztem a tévéközvetítést ’88-ban, amikor négy évtized után először engedélyezték. Egy volt a kisebb-nagyobb engedmények sorában, amelyekkel aztán úgy másfél év alatt lassan, de folyamatosan felbomlott a régi rendszer. Nincsenek könnyű helyzetben ilyenkor a nagy kereskedelmi csatornák. Vagy magyar film, mindegy, melyik, vagy valami fennkölt téma.

Megnéztem a Ben Hur 2010-es feldolgozását az RTL-en. Legalább ötször ott akartam hagyni, csak a becsület miatt maradtam. Kár volt. Nemcsak az 1959-ben készült, 11 Oscar-díjas klasszikushoz nem mérhető, hanem önmagában is szánalmasan rossz film. Először is: itt Juda, a zsidó herceg egy szőke, kölyökképű kisfiú. (Igaz, Charlton Heston is szőke volt, de legalább daliás, erős férfi.) Másodszor: a kocsiverseny, a nagy film kulcsjelenetsora itt egy kis helyi, pár perces versenyecske. Aztán: teljesen magyarázat nélküli az, hogy Ben Hur, a vallásos zsidó hogyan, miért lesz Jézus híve. A kölcsönös vízadás motívuma kimaradt. S míg a klasszikusban, kiváló dramaturgiai ötlettel mindig hátulról mutatják a Megváltót, az új változatban már-már vallásos érzést sértően jelentéktelen, de inkább rossz külsejű színész játssza… S még sorolhatnám, hogyan silányítják el ezt a szép történetet.

Aztán megnéztem késő este a Hídembert is a Dunán, 15 év után másodszor. Most is azt éreztem, hogy a kellemetlen orgánumú Eperjes Károly néhol erős, máskor roppant modoros játékában túl van hangsúlyozva az őrület. Darvas Iván, mint mindig, itt is zseniális Metternich szerepében. A rendező, Bereményi Géza a nagyszerű Eldorádó után ezúttal nem remekelt. (Abban viszont, Monori szerepében, Eperjes telitalálat volt.)

Az operettgála legnevezetesebb pillanata volt, amikor a 65 éves Oszvald Marika cigánykerekezett: az ember szájtátva nézi a pici, gömbölyű, gyerekarcú szubrettet. Az ide-oda pattogó, nagyi korú Oszvald Marika szürreális, mégis lenyűgöző látványával búcsúzott számomra az ünnep.