'Úgy érzem, a leendő anyósom rám akarja erőszakolni az akaratát'

Kedves Ágnes!
Huszonnégy éves lány vagyok, a vőlegényem két évvel idősebb. Karácsonyra tervezzük az esküvőnket, de persze már most teljes gőzzel folyik a szervezés.
A szüleink megállapodtak, hogy az esküvő költségeit elfelezik. Ennek nagyon örültünk, mert hát mi, fiatalként nem állunk túl jól. De az eszünkbe sem jutott, hogy ez bizony sok vita forrása lesz.
Mi szolidabb, kisebb létszámú esküvőt-lakodalmat szeretnénk, s a szülők azok, akik nagyobb felhajtást akarnak. Arra hivatkoznak, hogy azokat a távolabbi rokonokat is meg kell hívni, akik korábban minket is meghívtak. Ez nálam másod-unokatestvéri szint, amit viccesnek találok.
Anyám ezekhez a rokonokhoz ragaszkodik.
Ő azonban másba nem szól bele. Az anyósomnak nincs ennyi rokona, viszont a két legjobb barátnőjét, férjestül, mindenképpen meg akarja hívni, ez már plusz négy fő – és nem is ismerem őket! Már 100 főnél tartunk, és sok a vita. Úgy érzem, a leendő anyósom rám akarja erőszakolni az akaratát. Már a kiválasztott ruhámra is tett megjegyzéseket: ugyanis az, mint ahogyan a fia öltönye is, beleszámít a költségekbe, tehát a felét ők fizetik. Nem a kölcsönzési árat kifogásolta, hanem azt, hogy pánt nélküli, mély a dekoltázs, s így nem való templomba. Aztán beleszólna a menübe is. Sőt a két tanú személyét szintén bírálta, amiért nem a testvéreink, hanem a legjobb barátaink lesznek.
Már nem sokáig bírom cérnával, és attól tartok, előbb-utóbb összeveszek vele. Miért nem érti meg, hogy ez nem az ő esküvője, hanem a mienk!?
Üdvözlettel: Mónika


Kedves Mónika!
Hát bizony, ha a szülők pénzét elfogadjuk, akkor a beleszólási jogukat is el kell ismernünk. Más kérdés, hogy én inkább az anyukája, mint a leendő anyósa hozzáállásával szimpatizálok, mert mindenben szabad kezet ad. Az, hogy kit választanak tanúnak, mi a menü, milyen a menyasszonyi ruha – a fiatalok ízlése, döntése legyen. De kompromisszumokat lehet és érdemes is kötni. Például a szertartás idejére a templomban illendő egy bolerót vagy egy keppet a mélyen dekoltált ruha fölé felvenni.
Ami a vendégek körét illeti, azért azt el kell fogadnia, hogy egy lagzi nem csupán az ifjú pár nagy eseménye, hanem az egész családé. Túlzásokba persze nem jó esni, s arra is figyelni kell, hogy a rokonok létszáma ne menjen a fiatalok barátainak rovására. Mondanék egy általános elvet, ami talán segítség lehet: a két család egyharmad-egyharmad, s a fiatalok barátai is egyharmad. Így beleférnek az anyós barátnői is, míg a másik oldalon a másod-unokatestvérek.
Tehát: ne idegeskedjen, minden megoldható!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes