Min nevettünk?

ELVITTE A MACSKA
Gyermekkoromban kis parasztházban laktunk, külön álló nyári konyhával. A kora hajnali munkába induláskor anyukám volt az első, aki felébredt. A nyári konyhában főzte a reggeli kávét, miközben mi még csak ébredeztünk. Egyszer bejött hozzánk, minket is ébresztett.
– Jóska, vidd el magaddal a húst az asztalról! – mondta közben apukámnak.
Mikor újra bejött, a hús még ott volt.
– Akkor vidd el te, Rózsika! – mondta nekem.
Mikor harmadszor is bejött, mi még mindig ébredeztünk, s ő már csak ennyit mondott: – No, a macska elvitte a húst!
Így hát ez a kérdés megoldódott.


EGY MÁR VAN BELŐLE
Apukámék öten voltak testvérek, négy fiú és egy lány.
Az egyik bátyjával nagyon hasonlítottak egymásra.
Történt egyik ünnepnapon, hogy a bátyja igencsak felöntött a garatra, és némi támogatásra szorult – éjféltájban három fiatalember kísérte haza, de ők sem voltak sokkal jobb állapotban. Amikor az udvarra lépve az öccse nyitotta az ajtót, nagyon meglepődtek, hogy egy már van otthon belőle.
– Hú, akkor nem jó helyre kísértük! – kiáltotta egyikük. És ahányan voltak, annyi felé szaladtak...