Palágyi Edit: Nyárfalevél a padban

A lámpaláz természetes, egy kis izgalom még élénkít is. Baj akkor van, ha a vizsgadrukk lebénít, s a nyárfalevélként remegő diák később inkább kerüli a megmérettetéssel járó helyzeteket: legyen az állásinterjú, nyelvvizsga, munkahelyi beszámoló.

Az izgulós ember azonban nem „gyári hibás”, aki képtelen kiállni mások elé. Bárki megtanulhatja a bevált technikákat, amikkel a lámpalázat leszoríthatja a szükséges szintre.

Egy kis adrenalinlöket jól jöhet, növelheti a teljesítményt. Lássuk, ki mit ajánl!

„A torkom száraz, a hangom remeg, a fülem vörösödik” – dr. Csernus Imre is átélte e tüneteket az előadásai előtt, de megtanulta, hogyan kezelje a helyzetet. A pszichiáter szerint oldja a kínokat, ha rögtön bevallja a hallgatóságnak, hogy őrült lámpaláza van, és mindjárt elájul. Ha ugyanis őszintén beszámol legbelső félelmeiről, máris szabadul a feszültségtől.
(Persze ez az út nem mindig járható, hiszen mit szólna a közönség, ha a színész Hamlet nagymonológja helyett a saját panaszait adná elő a színpadon…)

„Antiizgulin” – így nevezi módszerét a televíziós műsorvezetőként ismert Barkó Judit, aki tréningeken tanítja, miképpen küzdhetünk a bénító lámpaláz ellen. Könyvében állítja: az izgalmat egyszerű gyakorlatokkal is féken tarthatjuk. Segíthet, ha a talpunkat a földre helyezve „földeljük” magunkat, ha lazító légzőgyakorlatot végzünk, ha a szemünkkel rögzítjük helyzetünket a teremben, ahol hallgatóság előtt beszélünk. Jó, ha nyugtatjuk magunkat, elhessegetve a negatív gondolatokat. A módszer akkor válik be, ha lépésenként begyakoroljuk, mikor mit tegyünk. Fontos, hogy előadóként felkészültek legyünk. Nem szégyen a mondandónk vázlatát kártyán a zsebünkbe süllyeszteni. Persze vizsgán ezt nem célszerű elővenni, hiszen puskázásért repülünk, de már maga a tudat is segíthet, hogy elmondhatjuk: „Tanár úr, én készültem…"