Túlélőtúra a volánnál - Mire jó a jogosítvány?

Néhány hete effélék miatt füstölögtem a rovatomban, soraimra reagálva elektronikus levelet kaptam Sándor János olvasónktól. Egyértelműen fogalmazott: tapasztalt sofőrként állítja, hogy manapság egyre kevésbé felkészültek a kezdő volánforgatók. A társaság egyik fele tanácstalan, tétova, a leparkolástól is úgy fél, mint az ördög a tömjénfüsttől.

A másik csoport pedig ijesztően magabiztos: fittyet hány a veszélyekre, hiszen fel sem tudja mérni, mire vállalkozik. Levélírónk szerint is az eltörölt rutinvizsga nem inkvizíciós eszközként szolgált, hanem arra, hogy mindenki begyakorolhassa a manővereket, amelyeket a forgalomban, vagy abból „kiszállva”, naponta végre kell hajtania.

Netán az időszakosan – például viharban, felhőszakadásban, vagy hóban, jégen – teljesítendő feladatok teljesítése során is jobban megállhatná a helyét.

Színigaz, mennyire hasznos lenne, ha minden vizsgára jelentkező nebulónak végig kellene mennie valamelyik vezetéstechnikai tanpályán, hogy az oktatójával együtt felmérhesse, hol tart, mire képes a vészhelyzetekben, mennyire ura a kocsijának. Íme, a Magyar Autóklub ebbéli tematikája: vészfékezés vizes-jeges pályán; blokkoló fékezés 40 km/h sebességről; jeges burkolaton megjelenő akadály (vízfal) előtt megállás; féktávolságon belüli akadály („kilépő gyalogos”) kikerülése.

Megcsúszó, megperdülő autó egyenes irányba kormányzása; kanyarodás csúszós pályán növekvő sebességgel; szlalomfeladatok vizes jeges pályán 40 km/órás sebességgel; az első, illetve a hátsó tengely tapadásának elvesztésekor (tehát alul-vagy túlkormányzott állapotban) a helyes reakciók gyakorlása. Imitált frontális ütközés elkerülése; váratlan oldalütközés vagy jégbordára hajtás szimulálása. Nos, ki az, aki biztonságban haladva, sérülés- és kármentesen ne szeretné kipróbálni magát? A rutinpálya bójáit „felöklelni” sem került semmibe – most már cidrizhet a mazsola, nehogy (ha addig megúszta is) a főtéren vizsga közben bajt csináljon…

Mindenkinek önmagát kell „beprogramoznia”.

A mozdulatoknak összhangban kell lenniük a gondolkodással és az előrelátással, a vezetési jó modorral, amelyek segítségével a rengeteg veszélyforrás – saját autónk és a többiek járműve, az út, az időjárás, a forgalom intenzitása, a váratlan események – okozta helyzetek elháríthatók. Mindezt a skót Jackie Stewarttól, a Forma–1 háromszoros világbajnokától hallottam, aki saját bevallása szerint ilyesfajta felfogásának (és persze vezetői tudásának) köszönhette autós sikereit. Hát, aki neki sem hiszi el…