Nagyigényű éretlenek

Gyakran lehet olvasni, mennyire különböznek egymástól az elmúlt évszázadban született nemzedékek.

Eltérő technikai környezetben és életszínvonalon telt a kora ifjúságuk, ami jelentős különbségeket okozott a személyiségükben is. A második világháború alatt és után az úgynevezett baby-boom generáció többsége világszerte még viszonylagos szegénységben, de mégis egyre jobb lehetőségek között nőtt fel, vált felnőtté és vállalt gyermekeket. Sikeresnek érezhették magukat, felhalmozták a családi jóléthez fűződő anyagi forrásokat, gyermekeiket jó eséllyel főiskolára, egyetemre járathatták.

Az őket követő X generáció még a számítógépek és az internet előtti időszakban szocializálódott, de afféle „bevándorlóként” már megismerkedett a munkát és a mindennapi életet megváltoztató elektronikus eszközökkel, használja azokat, de persze tisztában van vele, hogy létezik/létezett egy másféle élet is. Ők még olyan időszakban jelentek meg a munkaerőpiacon, amikor ereje teljében volt a jóléti állam, viszonylag könnyen elhelyezkedhettek, jó állásokat találtak. Az ő idejükben teljesedett ki a fogyasztói társadalom: az eszmék és ideológiák veszítettek hatásukból, az élet célja a minél több és korszerűbb áru elfogyasztása lett.

Az X-esek még keményen megdolgoztak a pénzért és a felemelkedésért, viszont az Y generáció tagjai már beleszülettek. Látták, hogy a szüleiket mennyire elhasználta a munka és küzdelem a jólétért. Ők már nem akarnak így élni: szeretnének sokat keresni és fogyasztani – de kemény munka nélkül. Az Y nemzedék az első, amelyik nem kíván felnőni, elköltözni otthonról, felelősséget vállalni másokért, családért, tartós párkapcsolatért. Ők azonban még mindig viszonylag jó állásokhoz jutottak, a szaktudásuk – bár sok munkahelyváltással – jól eladhatónak számított a munkaerőpiacon.

A Z generációba az 1996 és 2007 között születetteket számítják. Ők már óvodás koruktól használták a számítógépet, okostelefont, közösségi médiát. Ez megváltoztatta a tanulási szokásaikat: keveset olvasnak a szó hagyományos értelmében, a tananyag régimódi átadása lassú és unalmas számukra. Ismereteiket az internetről szerzik, de – mint a szegedi állásbörze egyik előadója, Tari Annamária pszichológus fogalmazott – a gyors értelmi fejlődés mögött elmarad a személyiség érése. A korábbi nemzedékek tagjai „bolyokban”, közösségekben éltek – a Z generációsok már magányosak.

Úgy érzik, az életben a harcaikat egyedül kell megvívniuk. „Fölpumpált” énkép, látszólag hatalmas önbizalom jellemző rájuk, ami azonban erős belső bizonytalanságot leplez.

Ők azok, akik pályakezdőként 300-400 ezer forintos nettó fizetést követelnének, de belül rettegnek minden állásinterjútól, kudarctól, visszautasítástól.

Kevesen keresnek közülük olyan hivatást, amit a feladat szépségéért lehet végezni, sokkal inkább érdekvezéreltek: a legfőbb értékük a pénz és amit azért kapni lehet. A szülők felnőtten is gyermeknek tekintik őket, igyekeznek gondoskodni róluk – ezt mutatta az is, hogy mennyi szülő jelent meg a hallgatóknak szóló előadáson –, amivel még jobban kitolják a Z generációsok érési folyamatát.

Nem találtam kutatási eredményt arra, hogy e változások megjelennek-e – s ha igen, hogyan – a szegény néprétegek körében. Tapasztalatom szerint a digitális eszközök, a mobiltelefonok, a Facebook használata a legszegényebb helyeken is jelen van. A fiatal szegények is a szüleikre támaszkodnak, bár ők nem álmodoznak fényes karrierről, legfeljebb arról, hogy 17-18 évesen beevezhetnek az elfogadható közmunka „biztonságos” világába.