Síron túli szomszédság - Ráépítették a szomszédra a síremléket

Akadnak „zűrös” helyzetek a temetőkben. Vitára adhat okot például, ha nincs megfelelően kijelölve a sírhely, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyják a nagyságát. Ez történt Kerekegyházán, ahol az inkriminált parcellában a károsultak, Jász Kálmánné és a nővére, Kotmajer Krisztina osztják meg velünk panaszukat.

– Itt nyugszanak a szüleink – mutatnak a puritán sírra. – Jövőre lesz húsz éve, hogy ide temettük az apukánkat, tíz esztendeje pedig az anyukánkat. Ekkor két személyre újabb 25 éves időszakra megváltottuk a temetkezési helyet. Pár nap múlva arra lettünk figyelmesek, hogy a tudtunk nélkül visszarakták a sírkövet az eredeti helyére, s ezzel lényegében egyszemélyes sírt alakítottak ki.

Az igazi meglepetés csak ezután következett. Krisztina néni naponta megfordul a temetőben, gondozza a virágokat. Egyik alkalommal meghökkentő látvány tárult eléje: közvetlenül a szülei nyughelye mellé hatalmas síremléket emeltek. A névfeliratokból tudni lehetett, hogy az egykori kerekegyházi iskolaigazgató rokonait helyezték ott örök nyugalomra. Való igaz, hogy a két sírhant között bőven volt hely, de csak azért, mert olvasóink szüleinek sírhelyét a temetés után tévesen jelölték ki.

A síremléket emeltető egykori iskolaigazgató és a felesége a két néni szerint azt mondta: a sírköves hozott a tervezettnél nagyobbat, nem tiltakoztak ellene, kifizették a számlát.

– Lényegében a földben lévő két koporsó egy részére ráépítették a szomszédos síremléket – magyarázza Jászné, Terike. – Nem kérdeztek meg bennünket, nem egyeztettek velünk. Panaszommal az önkormányzathoz, a temetkezési intézethez, a temetőgondnokhoz fordultam, még ügyvédet is megkérdeztem, mit csináljak. Igazából senki nem akart foglalkozni a problémámmal. Felvettem a kapcsolatot a kőfaragóval, aki azt mondta: ha azt kérik, ő szétszedi a jelenlegi síremléket és kisebbre veszi a méreteit, de a munkálatok költségeit valakinek meg kell térítenie.

Erről persze az igazgatóék hallani sem akarnak.

Kíváncsiak voltunk, ők miként vélekednek az ügyről. Megkerestük a házukat, s megszólítottuk a kapuban álldogáló idős asszonyt. Szűkszavúan így kezdte: „Tudunk róla, hogy átkozódnak ellenünk.” Majd egykedvűen folytatta: „Vegye kisebbre a sírköves. Nekünk azt mondta, ingyen vállalja."

Felhívtuk Müller Zoltán kőfaragó és épületszobrászt, akinek Szabadszálláson van a műhelye. Elöljáróban leszögezte: biztos benne, hogy senki nem akarta a másikat megsérteni, ennek dacára ő maga már többször kért elnézést a történtekért.

– Mindannyian a megoldást keressük – szögezte le a mester. – Erről többször egyeztettünk. Valóban húsz centiméterrel nagyobb lett a síremlék, ezt a helyszínen elvégzett hivatalos mérések is alátámasztották. Azt ígértem, hogy a saját költségemen átalakítom kisebbre.

Még Kerekegyházán voltunk, amikor konkrét időpont is lett. Müller Zoltán telefonon közölte, hogy két nap múlva elvégzik a munkálatokat. Nem sokkal később a temetőgondnok hívott bennünket, s azt ígérte, hogy a további viták elkerülésére pontosan kiméri a valós, tehát a dupla sírhelyet.

Csakhogy mire Jász Kálmánné a temetőbe ért, addigra már leverték a cölöpöket, ám a panaszos szerint nem a megfelelő helyre.

– Az igaz, hogy távolabb került és kisebb lett a kifogásolt síremlék, de még mindig legalább negyven centivel nagyobb, így a szüleim nyughelyének egy részét továbbra is elfoglalja, ez pedig kegyeletsértő – magyarázza Terike. – Ebbe nem tudok beletörődni. Valószínűleg csak exhumálással lehet megállapítani az eredeti temetési helyet. Gyűjtöm hozzá az erőt.

Riportunkkal annyit elértünk, hogy kimozdult holtpontjáról a vita. De úgy tűnik, ezzel még nincs vége a hosszú ideje rendezetlen ügynek. Ami a továbbiakat illeti, idézzük Jászné szavait: „Ha birkózni nem is, de párbajozni azért fogok.”