A kérő viselkedése ' kóros személyiségvonásokat mutat'

Kedves Ágnes!
Negyvenkét éves özvegyasszony vagyok, Baranya megyében élek egy kisvárosban. Három éve, hosszú betegeskedést követően halt meg a férjem. Szépen, csendesen éltünk, bár sajnos gyermeket nem szülhettem. Az utolsó két évben ágyban fekvő beteg volt, én ápoltam, gyakran erőn felül.
De ami volt, elmúlt. Összeszedtem magam, új életet kezdtem. A férfiak felé azért nehezen tudok nyitni, több érdeklődőt is elhessegettem magamtól.
Egészen addig, amíg nem találkoztam Miklóssal. Nyolc hónapja járunk együtt, most már komolyra fordult a dolog. Annyira, hogy bizonyos jelekből úgy látom, megkérni készül a kezem karácsonykor. Én a legszívesebben elodáznám a válaszadást még legalább egy évre, de félek, hogy megsértődik, ha nem mondok igent.
Tulajdonképpen jobbat nem is kívánhatnék: nálam négy évvel idősebb, független, jómódú férfi. Egészséges, elég jól is néz ki. Iskolai végzettsége, érdeklődési köre hasonló az enyémhez. A kémia is megvan közöttünk.
Azt mondhatnám, 99 százalékban minden jó lenne. De az ellentétes egy százalék nagyon zavar. Gyakran meghív étterembe, elvisz moziba, rendezvényekre. És minden egyes alkalommal összetűz a személyzettel vagy más vendéggel.
A pincéreket leckézteti, a szakácsot kihívatja és leszidja. A mozipénztárost sürgeti, a nézőtársakra ráförmed, hogy ne popcornozzanak. Már vonakodom vele nyilvános helyre menni, mert mindig cirkuszol valakivel.
Velem soha, de mégis nagyon kínos. És most csinált valamit, ami nagyon elgondolkodtatott. Elmesélte, hogy az egyik kollégája – aki amúgy a barátja is – kibabrált vele, átlépett rajta valami munkafolyamatban, s ezért ő titokban leeresztette az illető autójának mind a négy kerekét. Amikor hangot adtam a megdöbbenésemnek, nagyon mérges lett és azt mondta: mit nyavalygok ezen, ki is szúrhatta volna a gumikat! És most kezdenek a fülemben visszacsengeni a méltatlankodások, fortyogások, amiket eddig nem is vettem figyelembe, mert csak azt néztem, hogy velem kedves. Butaság részemről, hogy fennakadok ezeken?
Üdvözlettel: Magda

Kedves Magda!
De még mennyire nem butaság! Nagyon is jót súg az ösztöne. Mindaz, amit elmondott Miklós viselkedéséről, kóros személyiségvonásokat mutat. Aki a személyzetet állandóan ugráltatja, leplezett kisebbségi érzésben szenved, és így véli bizonyítani, hogy ő is valaki. Az, hogy leereszti a kerekeket és lépten-nyomon összetűzésbe keveredik, azt jelenti, hogy teli van fojtott dühvel, agresszív ember. Önnel nem az. Most még nem. Nagyon- nagyon fontolja meg azt az igent. Hallgasson az ösztönére!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes