Biczó Henriett: Süti a Jézuskának

Alighanem a várva várt jövevény megszületése váltja ki azt a mámoros állapotot a szülőkből, ami a karácsonyfa méretére is hatással lehet. Az idő múlásával aztán elapad az újdonság varázsa, s mire kamasz lesz a gyermekből, jócskán összemegy a fa.

Van itt persze más kérdés is, amit a felkészületlen szülők egyáltalán nem gondolnak végig: a fát is a Jézuska hozza, vagy csak az ajándékokat? A mi családunkban a feldíszített fát is. Ez általában úgy történt, hogy apuka fogta a gyerkőcöket, és elment velük megnézni a betlehemi jászolt. – Anya lefekszik pihenni, elfáradt a sütés-főzésben – hallom még a magyarázatot, hogy anyuka, azaz én miért nem tartok velük.

Hát azért nem, mert ehelyett rohanok a garázsba a háromméteres fáért, s mindig későn jut eszembe, hogy egy szál pendelyben nem ajánlatos szembeszállni a tűlevelekkel. Versenyfutásba kezdek az idővel, a tennivaló ezer: a fényfüzér és a színes gömbök felaggatása, a Jézuskának kikészített sütemény elfogyasztása, az ajándékok fa alá helyezése, a csengő előkeresése. Aztán lépteket hallok, nyílik az ajtó, sprint a hálószobába. – Anya, ébredj! Itt járt a Jézuska, és te még mindig alszol! – s máris halljuk a csengőszót, együtt ámulunk-bámulunk a gyönyörűségtől.

Szép lassan felnőttek a fiúk, ma már 12 és 10 évesek. Mentesítjük a Jézuskát a fadíszítés fáradalmaitól. Vigye a kisgyerekeknek, mi majd feldíszítjük magunk. Elég, ha az ajándékokat elhozza. Miután elkészülünk a fával és kirakjuk a süteményt a Jézuskának, már együtt sétálunk el a betlehemi jászolhoz.

A szomszédaink vették át a titokzatos szerepet, s hiába tudja a nagyfiú, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat, mindig csillogó szemmel lép be az ajtón. Az odakészített sütemény ugyanúgy eltűnik, mint évekkel ezelőtt, az ajándékok a fa alatt hevernek. Cinkosan rám kacsintanak a nagyfiúk, mindenki tudja: ez a legszebb a karácsonyban. A sok titok és a meglepetés. Biczó Henriett