Zen, aki nem Buddha

– Ha meg nem sértem, honnan vette a Zen nevet?

– Erről talán érdeklődjön a gazdámnál. Névadásom ügyében – jellemző módon – engem például meg sem kérdeztek. Információim szerint születésem után egyesek Buddhának hívtak, merthogy állítólag olyan nyugodt voltam, mint egy Buddha. Ezt aztán persze félre is értették, lustasággal vádoltak, miközben én csak meditáltam, ami a test ellazításáról és a lelki béke megtalálásáról szól. Szeretném felhívni a figyelmét a zazen néven ismert ülőmeditációra, na, azt gyakoroltam leginkább. A gazdám, felismerve a Buddha névhez tapadó esetleges negatív prekoncepciót, változtatott: így lettem Zen. Tudja, a zen buddhizmus…

– Mielőtt végigszaladnánk a Távol-Kelet valamennyi buddhista tanításán, talán váltsunk témát: pontosan milyen márkájú négylábú ön?

– Mindig ilyen felkészülten érkezik az interjúra?

– Bocsánat, kicsit zavarban vagyok: világbajnokkal még nem készítettem riportot.

– Jelzem, világbajnoki második helyezett vagyok…

– Pedig én készültem… Ön ugyebár egy belga juhászkutya.

– Belga juhász, belga juhász, de miféle belga juhász? Ne is próbálkozzon, elárulom: én egy malinois vagyok, ami vörösesbarna színű, rövid szőrű fajtát jelent, az arcomon fekete maszkkal. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a négy alfaj között én vagyok a legelegánsabb.

– Kérem. Ha rátérhetnénk erre a bizonyos világbajnokságra, milyen számban tetszett indulni?

– Ezúttal mint mentőkutya vizsgáztam. Képzelje, ugyanazon az osztrák katonai bázison, ahol a nagyapám korábban világbajnok lett ebben a számban. Nekem most csak az ezüstérem jutott, de hát nagyapa óta sokat erősödött a mezőny…

– Hogyan történik a vizsga?

– Három részből áll. Először van a területkutatás, ami három elrejtőzött személy megtalálását jelenti. Utána következik a roncskutatás, ami a nevéből következően roncsba rekedt személyek felkutatása, végül egy 2-3 kilométeres pályán, szagminta alapján kell a nyomot követve megtalálni a bajba került embert.

– S ha megvan, hogyan jelez?

– Hát nem telefonon… Háromféle megoldás van. Az alap: hangos, de tényleg hangos ugatással hívom a kutatásban részt vevő kétlábúakat. Ha süketek, akkor oda-vissza rohangálok a megtalált és a többiek között, s végül a harmadik a bringsel.

– Azaz?

– A bringsel egy tárgy, többnyire egy rövid bot, amit a nyakörvemre tesznek. Ha megtaláltam a keresett személyt, ezt úgy jelzem, hogy a botot a számba véve loholok vissza a gazdámhoz.

– Ha nem versenyez, hogyan telnek a napjai?

– Meglehetősen zsúfoltan. A gazdám, Belényi Bea segítő kutyakiképző, mentőkutyás felvezető, terápiás kutyakiképző, ennek megfelelően reggeltől estig szolgálatban állunk. Ha éppen nincs riasztás – hogy ez miért van mindig éjfélkor, zuhogó esőben, hóviharban, nem tudom –, akkor megyünk a sérült, halmozottan sérült gyerekekhez, a speciális iskolákba, idősek otthonába, ahol nemcsak mosolyt csalunk a mosolytalan arcokra, de komoly munkát is végzünk. Ha a kisgyerek nem akar tornázni, mert fáj neki a mozgás, a kedvemért megcsinálja. Ha nem tud egyedül menni, a kedvemért megpróbálja. Ha nem tud koncentrálni, én segítek neki.

– Többször is többes számot használ: szolgálatban állunk, megyünk…

– Ugyanis öten élünk Beával. Van egy nyugdíjas, ő Oszkár. Van két puli: Vicuska és Orka, és egy labrador, a Sajt. Mindannyian mindenhez értünk; maradjon köztünk, de Bea szerint egyelőre csak én vagyok világbajnokszintű… Mi öten hetente huszonöt alkalommal  megyünk terápiás foglalkozást tartani gyerekeknek, időseknek, csoda, hogy esténként versenyfutás van a kanapé birtoklásáért?

– Beánál ez hogyan kezdődött?

– Azt mondta: biológusnak készült, aztán az ELTE etológiai tanszékére került, ahol is bejelentette: emberszabású majmokkal szeretne foglalkozni. Ez nagyon érdekes, mondták: van kutya és van nyúl. Melyik tetszik? Ő szerencsére a kutyákat választotta, jól néznénk ki, ha a nyulak mellé áll. Maga szerint rendeztek már világbajnokságot mentőnyulaknak? És ez még  semmi: öt évig farkasokkal is foglalkozott, mit mondjak, azoknak azt a rémes szagát sokáig éreztem rajta…

– Azt olvastam, hogy a belga juhászkutya nemes lelkű, különösképpen a gyerekekhez vonzódik, bátor és felelősségteljes, megfontolt, engedelmes és rendkívül intelligens.

– Na ugye! Ha lehet, ne árulja el Beának, de a heti huszonöt bevetés dacára mind az öten imádjuk ezt az életet, és boldogan segítünk kétlábú társainknak.