Segítsünk egymáson

A Szabad Föld hetilap február 2-i számnak Segítsünk egymáson rovatában megjelent üzenetek.

Család-otthonOlvasói levél2018. 02. 05. hétfő2018. 02. 05.
Segítsünk egymáson

Bratyinka Tibor a 2660 Balassagyarmat, Pajor u. 6. címről írt:
„Gyerekkorom óta etetem a madarakat télen. A learatott táblákról minden ősszel legalább fél zsák napraforgómagot tudtam begyűjteni abból, amit a kombájn letaposott. Most azonban már 85 éves vagyok, és az elmúlt ősszel nem tudtam gyűjteni, ami pedig volt, az elfogyott. Kérem, aki teheti – nem boltban veszi –, küldjön nekem pár kiló napraforgómagot madáreleségnek.” Fejér megye jeligére: „Hatvanhét éves, egyedül élő falusi asszony vagyok. Befogadnék olyan embert, akinek nincs lakása, és segítene a ház körüli és a kerti munkákban. Minden levélre válaszolok.”

A 06-20/459-1527-es telefonszámon hívható a következő levél Baranya megyében élő feladója:
„Nagyon rossz anyagi körülmények között élünk, igen sokba kerülnek a gyógyszereink és a rezsiszámlánk. Szeretnénk egy laptopot venni, de sehogy sem tudjuk rá kiszorítani a pénzt. Ha valakinek esetleg volna olyan, amit át tudna adni nekünk, kérjük, segítsen.”

Budai Katalin az 5630 Békés, Hajnal u. 44/1. számról küldte levelét:
„Karácsony előtt egyszer már megjelent a kérésem, és voltak, akik segítettek, amit ezúton is köszönök. Az a baj, hogy már 65 éves vagyok, egyedül élek, és a havi 44 ezer forint rokkantellátáson kívül nincs más bevételem. Éveken át piacoztam, de tavaly nyáron be kellett fejeznem, mert már nincs hozzá erőm. Az utolsó hónapokban pedig annyira legyengültem, hogy már közel sem bírom úgy a nehezebb munkát, mint régen. Fáj a gerincem, és még sok más betegségem van, pedig soha nem ittam, nem dohányoztam, igaz, mindig sokat dolgoztam. Most ott tartok, hogy mire kifizetem a villanyt, vizet, élelemre és tüzelőre már alig jut. Ezért kérem ismét olvasótársaimat, hogy segítsenek tartós élelmiszerrel és tűzifával vagy valamennyi pénzzel, hogy venni tudjak. Nagyon örülnék annak is, ha kaphatnék egy régi, használt Szieszta gázmelegítőt, mikrohullámú sütőt, kávéfőzőt, mert nekem már soha nem fog telni ezekre. Egy jó kis rádióról nem is beszélve, amit hallgathatok néha, és akkor nem érzem magam olyan egyedül.”
 

Ezek is érdekelhetnek