Álmok és képek

 Konyicsákné Majzik Ilona a Szolnokhoz tartozó Szandaszőlősön, az otthonában megfestette külföldön töltött éveinek élményeit. Tíz esztendőt élt külhonban, Amerikától Ciprusig és Belgiumig, s a kinti látomások itthon festményekben jelentek meg.

Túl sok előzménye nem volt ennek, az iskolában sem a rajzórát szerette a legjobban, ám a késztetés mindig benne élt, vonzotta az akrilfesték és a farostlemez.

Alkotóként nehéz lenne kategóriába sorolni: nem tartja magát művésznek. Nem tanulta iskolában a szakmát, de amatőrnek sem amatőr, mert a tehetsége ennél sokkal nagyobb. A saját útját járja, más körülmények között talán sokra vihette volna a képzőművészetben.

Szabadidejében nyugdíjasklubba jár, társaival műsorokat készítenek, melyekkel gyakran fellépnek és sikert aratnak, a közönség jól szórakozik. Egy befőttesüvegben pedig ott állnak az ecsetek, melyek arra várnak, hogy a gazdájuk akrilfestékbe mártsa őket – s a farostlemezen, üveglapon életre kelnek álmai.

Egzotikus témái, képei olyanok, hogy a nézésükbe néha beleborzong az ember. Szeretné, ha a képeit valahol kiállíthatná – nem hiúságból, mert ő nem az –, hanem hogy bizonyítsa: lám, a művészet itt lakik bennünk, és mások számára is lehet mondanivalónk, ha ez fontos nekünk.

Egy csendes szandaszőlősi kertes házban is lehet csodálatosakat álmodni, és megfesteni, ami a lényünkből fakad.