Fizettek egymásnak

Még tartott az az idő, amíg köteles volt a cégnél dolgozni, de egyre több problémája akadt. A letett vizsgák ellenére a fizetése nem változott, a túlórákat nem fizették ki, ahogyan a cafetériát sem. Végül egy vidéki kiküldetésen telt be a pohár, amikor a munkavezető részegen éjjel egykor rányitott az alvó munkásokra a panzióban, felébresztette őket, és összetűzésbe keveredett a villanyszerelővel, akivel becsmérlő hangnemben beszélt. Ezután a férfi rendkívüli felmondással megvált a cégtől, és pert indított a felmondási időre járó munkabérért, valamint az elmaradt túlórák és a cafetéria kifizetéséért. A munkáltató viszontkeresetében azzal érvelt, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes volt, így visszajár neki a tanulmányi szerződés keretében adott juttatás le nem dolgozott része, meg persze a felmondási időre járó munkabér, hiszen rendes felmondás mellett ezt az időszakot még le kellett volna dolgoznia a felperesnek.

A fő kérdés természetesen a rendkívüli felmondás jogszerűsége volt. A munkavállaló azzal érvelt, hogy a munkáltató olyan viselkedést tanúsított, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. A bíróságon több tanút is meghallgattak, és a vallomásukból úgy tűnt, hogy a kérdéses munkavezető valóban felébresztette a munkásokat éjszaka, de súlyosabb atrocitásra, tettlegességre nem került sor, s az adott időpontban azt a többi munkás nem értékelte súlyos konfliktusként.

Ugyanakkor a döntő érv az volt, hogy a részeg éjszakai hőbörgő nem gyakorolhatott munkáltatói jogokat, ilyen értelemben, még ha a magatartása súlyosan problémás lett volna, akkor sem alapozta meg a rendkívüli felmondást. A jogellenes rendkívüli felmondás miatt tehát a villanyszerelőnek fizetnie kellett.

A bíróság ugyanakkor megvizsgálta a tanulmányi szerződést, és arra jutott, hogy mivel az a munkavállalót a tanulmányi támogatáshoz mérten aránytalanul hosszú időre kötötte volna a céghez, ezért ez alapján nem jár vissza semmi a munkáltatónak. Mivel a túlórák teljesítését megfelelően dokumentálták, ennek ellenértékét meg kellett fizetni a villanyszerelőnek, ahogyan az elmaradt cafetériát is. A végeredmény tehát az lett, hogy mindenki fizetett egy kupac pénzt a másiknak: a cég az elmaradt túlórákért, a villanyszerelő meg a jogellenesnek bizonyult rendkívüli felmondás miatt.