Kutyaposta

Szomorú, kétségbeesett és nagyon zavaros levelet kapott a Kutyapostás. Pontosabban a címzés így szólt: „Kutya POSTÁS úrnak és cica”. Olyan szomorú és olyan zavaros, hogy a feladója nevét nem is írom le, elég legyen annyi, hogy Mária néni küldte Pécelről. Az első oldal felső szélén ez áll: „2018. IX. 27. Páli Szent Vince napja, aki gályarab volt.” Ez talán igaz, talán nem, mindenesetre a XVI– XVII. században élt Páli Szent Vincére, „a szegények atyjára”, a Misszióstársaság alapítójára szeptember 27- én emlékezik a katolikus egyház. Pontosan nem értem, mi köze a lazarista szerzetesrend megalapítójának, a szegények gondozójának e levélhez, mindenesetre, amikor a Kutyapostáshoz ért a küldemény, éppen október 4-e volt, az állatok világnapja. Amikor illik legalább egy pluszsimogatással köszönteni két- és négylábú kedvenceinket, és akkor jön ez a levél az örök elaltatásról…,

Merthogy így kezdődik ez az írás: „Szeretnék érdeklődni, mennyi a garancia idő az ivartalanítás utántól? Van-e egyáltalán? Másik kérdés: mennyit kell az örök altatásért fizetni?”

A történet, amit legalábbis próbáltam kihámozni, egy Joci nevű cicáról szól, aki 9 éves, és hat és fél éve van Mária néninél. „És nem kiengedhető – folytatódik az üzenet –, vigyázzuk a kirohangálását (mint a rakéta, illetve, mint a fény); persze, hogy ennyi év még egy bűnözőnek is sok. Ölbe hozzuk azonnal be. Olyan okos: a lakás bármely pontján tudja, mikor készülök elmenni. Ismeri a papucs, a cipő vagy a szandál cserét, a szatyrot, a kabátot stb.”

Később szó esik a lányáról, aki három éve költözött el, de ha hazajön, akkor utána napokig kaparja Joci az ajtót utána. Aztán valahogy meg is üthette magát, „az alomra is ölbe viszem ki; szeretném, ha nem kéne a szúrós ember kezébe adni”. És, hogy minden teljes legyen, vélhetően az ivartalanítás sem sikerült tökéletesen: tüzel, „járkálok utána a felmosóval…”

Kedves Mária néni! Sajnos fogalmam sincs, mit válaszolhatnék levelére, mert ugyan próbálom megérteni, de lássa be, nem küldött egy könnyen megfejthető olvasmányt. Ami azonban nagyon fontos: felejtse el az „örök altatást”. Jocival kapcsolatban valami elromolhatott, valamit elrontottak, hiszen a macskák, főleg vidéken, általában szabadon élnek, és mégis, eszük ágában sincs elhagyni a házukat, lakásukat. Ő miért nem kiengedhető? Talán mert nem sikerült az ivartalanítás? Nem vagyok orvos, de gondolom, erre is volna megoldás. Mert megoldás mindenre van, csak az örök altatásra nincs. Mária néni! Ne csak Páli Szent Vincére emlékezzen, hanem Assisi Szent Ferencre, a gyámolításra szoruló állatok védőszentjére is.