Kutyaposta

Folytatva múlt heti cikkünket – az Index hírportál segítségével ismerhettük meg egy barcsi házban fogvatartott több mint száz tacskó történetét –, ezúttal megpróbálunk válaszolni olyasfajta kérdésekre, mint, hogy mi a különbség szaporító és tenyésztő között, hogyan működik a szaporítómaffia, s hogy miért nem szabad pár tízezer forintért kutyát venni?

Először is érdemes tisztázni, mi a különbség a tenyésztés és a szaporítás között. Ha valaki kutyatenyésztő, és ezt becsülettel végzi, nagy valószínűséggel nem a kutyákból gazdagszik meg. (Bár a jelenleg már megszokottnak mondható 200, olykor 300 ezer forintos ár mellett azt sem lehet mondani, hogy csupán emberbarátságból végeznék munkájukat…) De egy komoly tenyésztő sokat is költ. Jó minőségű táppal eteti a nagy- és a kiskutyáit, állatorvoshoz, genetikai vizsgálatra, különféle hazai és külföldi versenyekre viszi büszkeségeit, ezek mind költségekkel járnak. Onnan is tudhatjuk, hogy jó helyen vagyunk, ha a tenyésztő alaposan megnézi, hova kerülnek az újszülöttek, és igyekszik a további sorsukat is nyomon követni. (Mi is győződjünk meg az ottani körülményekről, a szaporító ugyanis nem fog minket a házába engedni.) A megbízható tenyésztő törzskönyvet állíttat ki; erről mint fölösleges adminisztrációról a szaporító igyekszik lebeszélni a vásárlót.

A szaporítóknak egyetlen céljuk van: minél több kutyát világra hozatni, majd a kiskutyákból a lehető legnagyobb haszonra szert tenni. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a szaporítók által eladott kutyák rendszerint betegek. A Barcson lefoglalt kutyák sem voltak egészségesek: a legtöbbjük bőrbeteg, alultáplált, gombás volt. Ez egyenes következménye a gyenge tápláléknak, akár az éhezésnek, az orvos hiányának. Oltásokról, csipekről pedig ne is beszéljünk. Amit pedig az anyakutyákkal művelnek, az kimeríti az állatkínzás fogalmát. Évente többször is pároztatják őket a minél nagyobb szaporulat érdekében, s ezt egészen addig folytatják, míg az anyakutya el nem pusztul vagy súlyosan meg nem betegszik, amikor is kidobják.

Azok a naiv vagy tájékozatlan vásárlók, akik nem ismerik ezt a kutyás világot, akaratlanul is a szaporítók kegyetlen bizniszét segítik, ha tőlük vásárolnak kutyát. Bár a Jófogáson és más netes oldalakon pár tízezer forintért már hozzá lehet jutni akár fajtatiszta kutyához, biztos, hogy ezek az ebek csak szaporítótól és nem tenyésztőtől származhatnak. Még akkor is így van ez, ha a szaporító esetleg igazolni tudja papíron, hogy tenyésztő. Sokan közülük valóban tenyésztők, de ez csak álca, hogy a szaporítást gond nélkül végezhessék.