Oszlopsor az út közepén

Virgonc kismacska szaladgál körülöttünk, alig bírunk tőle lépkedni. De éppenséggel a földbe is gyökerezhetne a lábunk – no, nem a cirmos miatt, hanem a kialakult helyzet láttán. Tudniillik azért kerestük fel a hírös város peremén lévő hobbikertes övezetet, mert az ott lakók arra panaszkodnak, hogy egy új telektulajdonos megjelenése óta megszűnt a nyugalmuk. Az illető ugyanis elzárta a régóta használatos szolgalmi utat, lényegében elkerítette az általa megvásárolt területet, oly módon, hogy a faoszlopokat a földút kellős közepébe fúrta le, végig megakadályozva ezzel a nagyobb közlekedési eszközök mozgását.

A lakók nevében két idős pedagógus, Oláh Sándorné Kati néni (82) és élettársa, Paksi Imre (91) kért segítséget szerkesztőségünktől. Mindketten sokak által megirigyelhető életkedvvel és jó egészségben művelik a kertjüket, hosszú munka eredményeként valóságos paradicsomot teremtettek a homokon. Most viszont az oszlopok miatt autóval nem tudják megközelíteni a portájukat, így a dűlőút melletti füves területen parkolnak le és onnan gyalogolnak be, ha pedig hoznak-visznek valamit, azt több száz méteren át kell cipelniük.

– A telekszomszédunk önkényesen zárta el az utat, senkivel nem egyeztetett előzetesen – kezdi mondandóját Imre bácsi az oszlopsor tövében. – A többi lakóval egyetértésben felajánlottuk, hogy kifizetnénk neki az összességében csekély területű út vételárát. Erről azonban hallani sem akart, ragaszkodik a földmérő által kimért parcella minden centijéhez. Ez az ember tizenkét család életét keseríti meg nap mint nap. Nemrég tűz ütött ki az egyik háznál, a közelben lakók rohantak segíteni, a tűzoltókocsi nem tudott bemenni hozzájuk. Lakik itt egy kerekes székhez kötött cukorbeteg asszony, mentővel szokták kórházba vinni kezelésre, most ez sem lehetséges. Itt a kukásautó vagy a postáskocsi sem jut célba.

A külterületi lakók közül többen a város jegyzőjének írtak levelet, kérésük meghallgatását és sürgős intézkedését kérik. (Információink szerint azóta megtörtént a helyszíni szemle. – A szerk.) Az ügyben érintett a 86 éves Deák Dezsőné Kovács Mária is, akinek az elzárt útszakasz közelében három helyen van az egykori ősi családi birtokból örökölt földterülete. Lapunknak ő is küldött levelet, amelyben leírja, hogy 1967- ben örökölt szőlőt és szántót. A három telekkönyvi számon szerepeltetett ingatlan közül a szántó a nyilvántartás szerint a kecskeméti Rózsabarack Szövetkezet használatában volt, de tényleges földművelést sosem végeztek rajta. Az asszony édesanyja halála után is fizette a tagdíjat és eljárt a közgyűlésekre. Majd amikor a szövetkezet átalakult, azt mondták neki, hogy nyugodtan művelje tovább a földet mint tulajdonos. Ezzel szemben 1994-ben, a részaránykiadás során, a földkiadó bizottság határozata alapján az inkriminált szántó a jogutód szövetkezet tulajdonába került, és azóta legalább háromszor cserélt gazdát. „Az idén februárban derült ki, miután a jelenlegi tulajdonos kimérette a területet, hogy a szövetkezet és a földhivatal folyamatosan tévedésben tartott és tulajdonjogomtól megfosztott, holott arról én sosem mondtam le és értesítést sem kaptam a megszűnéséről” – írja olvasónk, aki szeretné bíróságon érvényesíttetni tulajdonjogát, de nem talál olyan ügyvédet, aki vállalná a képviseletét.

Deákné ősi birtoka közül tehát a valamikori szántó „kámforrá” vált, a másik két földterületen pedig egy tanya, illetve egy füves rész található. A vita tárgyát képező parcella így került az új tulajdonos birtokába, aki kihelyezte az oszlopkerítést, aminek következtében a szolgalmi út – amely a földhivatal tájékoztatása szerint már nem szerepel a térképen – használhatatlanná vált, és az idős asszony birtokában levő szomszédos földterületre tolódott.

Egyébként a térképet nézegetve feltűnik egy berajzolt út Paksi Imre bácsi és Kati néni portája keleti oldalán is, de azt sosem használták, mert a kijárt út odavezetett a telkükhöz. Ha most ki akarnák építeni a nyomvonalat, újabb fronton nyitnának harcot, ők azonban inkább nyugalomra vágynak.

– Ki segít? Meddig kell az igazságra várni? – kérdezik, s bíznak abban, hogy megmaradhat az évtizedekig használt szolgalmi út. Ahhoz viszont fel kellene szedni az oszlopokat. Ha ez nem történik meg, akkor bizonyosan bírósághoz fordulnak. 

A SZERZŐ FELVÉTELEI