Okos világunk

Hiszen amit nem ismer az ember, az nem hiányzik. Az én gyerekkoromban még a vonalas telefon kiutalásához is idő vagy protekció kellett, és ha az „iker” beszélt, bizony ki kellett várni a sorunkat. Most viszont? Bármilyen adat vagy információ kell, három kattintással megkapjuk. Nem is beszélve a kapcsolattartásról. Negyedik osztályos unokám, egy mesét hallgatva, megkérdezte: mi az a távirat? Soha nem hallott róla és vélhetően már nem is fog találkozni vele. De ő is, mint a kortársai, óvodás kora óta profi módon kezeli a tabletet, a laptopot.

A magyar felnőtt lakosság 96 százalékának van valamilyen mobiltelefonja, csaknem kétharmada pedig már okostelefonokat használ – ez tulajdonképpen megegyezik a mobilnet-felhasználók számával. Asztali számítógéppel vagy laptoppal 73 százalék rendelkezik, táblagépekhez 23 százalék fér hozzá. 2018. februári adat: a Földön 7,593 milliárd ember él, a mobiltelefonok száma viszont már 8,485 milliárd, azaz 11,7%-kal több mobiltelefon van a Földön, mint ember. (És ez az arány azóta csak nőhetett.) Megdöbbentő és alig elhihető adatok: hogyan lehetséges mindez? Nyilván úgy – okoskodhatunk –, hogy a fejlett országokban több készülék is jut egy emberre – bizonyára nem az afrikai törzseknél vagy az indiai bádogkunyhókban nyomkodják a billentyűzetet. Nos, az igazság nem egészen így fest, miként az On the Spot Okos világ című új sorozatából értesülhetünk róla.

Cseke Eszter és S. Takács András, a tehetséges fiatal riporterpáros ezúttal is a szokott problémaérzékenységgel és szókimondással, olykor finom iróniával kezeli a témát. Járva a világot, azt tapasztalták, hogy a digitális technika egyre nagyobb teret foglal el az emberiség életében. Ma már több embernek van okostelefonja, mint ahánynak hozzáférése a tiszta ivóvízhez. És a lapzártánkig nézett három rész után bizonyosságot is szerezhetünk erről. A legutóbb látott epizódot az indiai Mumbai szegénynegyedében, Dharaviban forgatták. Egymillió ember él összezsúfolva a hatalmas bádogvárosban, meglepő békességben és nyugalomban. Alig tíz négyzetméter jut egy családnak, nincs WC, de mégis tisztán és a lehetőségekhez mérten igényesen laknak. És wifi, okostelefon mindenhol van, még a legszegényebbeknek is legalább egy olcsó kínai készüléke. Két remek, okos asszony családján keresztül pillanthatunk be az életükbe. Az első rész afrikai törzsénél még sajnálkoztam, hogy az ősi kultúra visszaszorulhat, itt csak az előnyeit látom a digitális technika használatának. Kapcsolattartást a messze dolgozó családfővel, kilátást munkalehetőségekre, a gyerekeknek tanulásra. Viszont megdöbbentő volt számomra az észak-indiai buddhista kolostor Dharamszalában, ott él száműzetésben a dalai láma. A béke és a befelé forduló elmélyülés megtestesítőjének vélt tibeti szerzetesek cellái teli vannak kütyüvel, a tanulók ugyanúgy a telefonjaikat babrálják a pad alatt, mint akármelyik európai iskolában. A sajnálat és a veszteség érzését azonban legyűrte az érvelés: a száműzöttek így nem csupán kapcsolatot tarthatnak otthon maradt családtagjaikkal, hanem a digitális technika révén nagyon sokat tehetnek a tibeti nyelv és kultúra fennmaradásáért.

A riporterpáros nem foglal állást, bemutatja okos világunk előnyeit és hátrányait, mit kapunk és mit kell adnunk e tudásért cserébe. A következő részben láthatjuk a Maldív-szigetek luxusnyaralóit, ahol a helyi lakosság napi 10-12 órát tölt az okostelefonjával. Viszont a leggazdagabbak azért fizetnek, hogy két hétig ne lássanak egyetlen kütyüt sem.